Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 173

meghatározzuk azon városok körét és hierarchiáját, amelyek a modernizáció aktív formálóivá váltak, valamint azokét is, amelyek kevésbé játszottak meghatározó szerepet az ország gazdasági fejlődésében. Nemcsak a bankhálózat területi elhelyezkedését, hanem a pénzintézeteknek és a bankároknak a városfejlődésre gyakorolt hatásait, illetve szerepét vizsgáltam több város példáján.

6 A magyarországi városhálózaton belül 174 városi funciójú település pénzintézeti szerepköre igazolódott, s ezeket négy hierarchia szintbe soroltuk be. A legjelentősebb bankpiacok, amelyek egyben a legdinamikusabban fejlődő vidéki városok is voltak a Dunántói és a Nyugati-Felvidék (Pozsony, Győr, Pécs, Székesfehérvár, Szombathely) sűrű településhálózatú vidékének a „gyújtópontjaiban" és az Alföld peremi vásárvonalak (Miskolc, Temesvár, Nagyvárad, Arad, Debrecen) mentén helyezkedtek el, míg Erdély, illetve Horvátország elmaradottabb régiójában csak egy-egy szigetszerűen kiemelkedő központ alakult ki (Kolozsvár, Nagyszeben, Zágráb). A 13 regionális bankközpont területi eloszlását és jelentőségét megvizsgálva érdekes következtetésekre jutottunk: 1. A regionális bankközpontokat számba véve megállapítható, hogy a századelőn nemcsak több volt belőlük, de a jelentőségben differenciák is nagyobbak voltak közöttük, mint a két világháború közötti időszakban. A különbségek okainak feltárása előtt célszerű a regionális banki centrumok térbeli megoszlását megfigyelni. 2. Amíg a legfontosabb középkori városaink az országhatár mentén északnyugat-északkelet-délkeleti irányban - félkörívben helyezkedtek el, addig a legjelentősebb bankpiacok a századfordulón az ország központi területeit határolták körül, a peremvidékektől a központi régiók irányába lehúzódva. Ez a térbeli elhelyezkedés részben azzal a ténnyel is magyarázható, hogy a modernizáció a Kárpát-medence termékenyebb, túlnyomórészt magyarok által lakott központi részein volt a legeredményesebb, ezzel szemben a főként nemzetiségi területnek számító, a mezőgazdaságnak szűkös feltételeket kínáló, városhiányos peremvidékek polgárosodásának a színvonala nem érte el a magterületekét, s ezek a perifériák mind a gazdaság színvonala, mind pedig a lakosság kultúrszínvonala alapján hátrányos helyzetűek voltak. 3. A vizsgálatokból az is kitűnt, hogy az országon belüli regionális fejlődés különbségei nem szolgáltak elégséges magyarázattal a városok eltérő fejlődésének megértéséhez, hiszen a városrangsorunk csúcsán elhelyezkedő települések élesen kiemelkedtek a regionális keretekből, így a hazai régiók és a területükön fekvő városok fejlettségi színvonala gyakran nem esett egybe, amiből az a paradoxon adódhatott, hogy az elmaradottnak semmiképpen sem tekinthető dunántúli régió nagyvárosai kisebb fejlődési dinamikát mutattak a századfordulón, mint a korábban periférikusnak számító keleti-délkeleti országrészek regionális centrumai és bankpiacai. Ez utóbbi régióban egy Miskolctól, Szatmáron, Nagyváradon, Aradon és Temesváron át Versecig 6 Gál ms = Gál Z., A magyarországi városhálózat pénzintézeti funkciói a századfordulón. (Kézirat.) Kandidátusi értekezés. Pécs, 1997.