Baranya. Történelmi közlemények 9-10. évfolyam (1996-1997)

Oldalszamok - 134

Az ezt követő három §-ban a „nagygyűlés tudományos részleteit illető előkészületek", a „Baranyában talált régiségek, nevezetességek, ásványok, jelesebb termények, iparművek és állatok kiállítása végetti intézkedések" és az „emlékpénz, gyültermek, szállások, elöfogatok, a vendégek illő elfogadása, barátságos megvendégeltetése stb. iránti intézkedések" leírása szerepel.

1 A szorgos szervező munka nem volt hiábavaló, mert a pécsi nagygyűlésen (1845. aug. 10-15.) minden korábbinál több résztvevőt, 447 főt írhattak be a névjegyzékbe, amelyben 405. sorszám alatt Vahot Imre pesti lakhelyű divatlapszerkesztőt találjuk, aki a „természettani" szakosztályba jelentkezett be. Mai szemmel nézve talán meglepő, ha a „természetvizsgálók" névsorában olyan foglalkozásokat találunk, mint pl. irodalmár, városkapitány, ispán, szószóló, szentszéki iktató stb., de érthetővé válik a dolog, ha a korabeli alapszabály idevonatkozó passzusát ismerjük. Ez kimondta: „Tagoknak beiratnak mindazok, kik az orvosi, sebészi, bölcsészeti stb. tudományokból academiai ranggal díszítvék, úgy szinte azok is kik a természettudományokat egyetemben, vagy külön ágaikban akar hivatásuk, akar kedvüknél fogva mivelik." A reformkori divatlapokról Manapság a divatlapról a „Burda" és társai jutnak eszünkbe, melyekben a legújabb módit csinos ifjú hölgyeken és fess urakon láthatjuk a reklámfotózás szabályai szerint megörökítve. Természetesen az ügyesebbek kedvéért nem hiányoznak belőlük a varrástechnológiai leírások és szabásminták sem. A múlt században azonban más volt a helyzet. Anyagi okok miatt az irodalom is jól megfért a divat mellett. így írt erről Szerb Antal: „Az a sajtó forma, melynek keretében a negyvenes évek nemzedékének irodalmi termése elhelyezkedett, a divatlap volt. A divatlap számára egzisztenciális alapot biztosított a hölgyközönség, amely itt megtalálta a feltétlenül szükséges ruhamodelleket, és nem kellett a drágább bécsi divatlapokra előfizetnie. Ily módon a lap megélhetése annyira-amennyire biztosítva volt, és a divatképek leközlésén túl a lap az irodalomnak szentelődhetett. A régebbi, csak irodalmi és tudományos folyóiratok, a Tudományos Gyűjtemény és az Athenaeum meg is szűntek, nem bírták a versenyt fiatalabb vetélytársaikkal. Minthogy a divatlapok nagyobb és kevésbé művelt közönség számára készültek, mint az előbbiek, tágabb teret engedtek a könnyebb irodalomnak: a tárcák, az „életképek" és főképp a különböző címek és ürügyek alá foglalt pletykálkodások töltötték meg a divatlap nagy részét. A divatlap így egyesítette azt, ami ma a Nyugat, a heti botránykrónika és a Vogue. A döntő különbség a mai és az akkori lapok között az volt, hogy a vers nem használatlan dísztárgy volt benne, hanem az volt a divatlap lényege. Annak a divatlapnak ment jól, amelyik Petőfi verseit közölte. A XIX. században a gondolat, az élmény 1 Hölbling 1846. 1-4.