Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - DÓKA KLÁRA: Egyházi nagybirtok a Hegyháton (A pécsi káptalan uradalma a felmérések tükrében 1720-1893)

majd a drávakeresztúriak: bérelték, a Kemséhez tartozó Zehi pedig 1760-ig csak erdó volt, bérleti viszonyt csak irtások után lehetett kialakítani.

19 Az 1770-es évekig a káptalan kevés szántóföldi allodiummal rendelkezett, ami a szűkös terület mellett a megfelelő piac hiányával is magyarázható. A székesegyházi birtokon egyáltalán nem voltak majorsági szántók. Ezek legelőször a káptalani pusztákon alakultak ki: Bicsérd határában, Körcsönyén, a Luzsokhoz tartozó Csősz-pusztán, valamint az említett Szentdomjánban. 1781ben az elvetett magot levonva 1564 p. m. búzát, 735 1/2 rozsot, 1406 zabot termeltek. Kisebb szántők voltak már 1775-ben Szilvás és Kovácsszénája szemináriumi helységekben is. A kevés majorsági terület meghatározta a jobbágyság helyzetét is. A káptalani falvakban 1736-ban csak évi nyolc nap volt a robot. A székesegyházi települések lakói az úrbéri rendezés előtt a kilenc kérdőpontra szintén azt válaszolták, hogy a robot jelentéktelen, mennyisége az utoljára kötött 1733. évi szerződésben nem volt meghatározva. Itt a jobbágyok hosszú fuvart teljesítettek, a terményekből kilencedet és tizedet adtak. Ahol szőlő volt a határban, fél éven keresztül mérhették a bort.

20 A káptalan birtok állapotát a 18. század közepén Duplater Antal említett felmérése dokumentálja. 1779-ben - az úrbérrendezést előkészítendő - fogott hozzá a munkához, és a falvak jelentős részének határát művelési áganként és birtokosonként térképeken, telekkönyvekben rögzítette. Mértékegysége az 1100-1200 négyszögöles magyar hold, illetve rétek esetében a kaszás volt, mely a megyében 1000 négyszögölet tett ki. A jobbágyok birtokához tartoztak a telki állományon (beltelek, szántó, rét) kívül a dézsma ellenében használt szőlők, a kender- és káposztaföldek, a közös, de jórészt a lakosság állataitól igénybe vett legelők, a községi erdők. Uradalminak tekintették a többi erdőket, az állattartó allodiumok számára elkülönített legelőket. Ide tartoztak a robotban megművelt szántők, rétek és az uradalmi épületek bel tel kei. A szűkebben vett káptalani birtokon D up later Antal Abaliget, Bicsérd, Bogdása, Drávakeresztúr, Hetvehely, Kemse, Kisszentmárton, Luzsok, Piskó, Rákos, Zók helységekben és Zehi pusztán készítette el a felmérést, amit Körcsönye erdőtérképe és Szentdomján-puszta 1785. évi felvétele egészít ki. Az adatokból kiderül, hogy a puszták teljes egészében az uradalomhoz tartoztak, sőt a felméri falvak határában is volt mindenütt kisebb-nagyobb földesúri terület. Szántót a pusztákon kívül - kizárólag Bicsérden birtokolt a káptalan (428 2/8 m. holdat), rétet Bicsérden (186 2/8 kaszás), Hetvehelyen (73 7/8 kaszás) és Zokon (3 kaszás), míg erdőbirtok Bogdásán, Drávakeresztúron, Kisszentmártonban, Luzsokon, Piskón, Rákoson volt. Luzsokon és Szentdomján-pusztán kialakítottak uradalmi „tiszta" legelőt, míg a többi helyen az erdők egy részét legelőnek is használták. Az uradalmi erdők területe a felmért településeken meghaladta a 10 ezer holdat. A székesegyházi falvak közül Budafa, Garé, Magyarszék, Mánfa, Pölöske, Szabolcs határáról állnak rendelkezésre Duplater felmérései, míg a szemináriu19 Rúzsás i. m. 43. p. 20 PKL Székesegyház Fasc. 12. No. 29.