Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - KISS MÁRIA MAGDOLNA: A bellyei uradalom Mária Terézia korában

javak intézője. A robotmunka kötelezettséget heti egy napra emelte fel, és az árendát az újonnan betelepülőktől, illetve az osztozással elváltaktól fejenként kérte, ez az összeg házanként általában 3 forint volt. Több faluban a népesség megnövekedése miatt az addigi summa összegét emelte csak fel. Ekkor lényegében már nemigen vették figyelembe a régi szerződéseket, nem határozták meg a ténylegesen elvégzendő robotmunkát, hanem azt az uradalmi gazdaság igénye szerint követelték. Ezért nem is véletlen, hogy Baranyaszentistván 1755-ben kötött szerződésében nem szabták meg a robotnapokat. Továbbá sehol sem számították be az elvégzett munkanapba a munkavégzés helyére történő érkezéshez és a hazamenetelhez szükséges időt. Csupán Székelyszabar német lakói tudták ekkor is megőrizni a szerződésben kapott robotmegváltási lehetőségüket 1766-ig.

20 A 17. század közepétől tehát a szolgáltatások egységesedtek. A roboton és az árendán kívül szolgálták a kilencedet, az állatokból eredő ajándékok helyett pénzt fizettek, a hosszúfuvart is megváltották az 1760-as évektől, előzőleg ugyanis a jobbágyok szállították az uradalmi árukat egészen Budáig. A 18. század közepére az uradalomnak igen jelentős bevétele származott a kisebb regálékból. Ilyen volt a kocsmáitatás. A jobbágyi bormérést meghatározott időtartamra korlátozták, és meghatározott összeg ellenében engedélyezték. A pálinkafőzés, mellyel több falu foglalkozott, szintén földesúri kiváltság volt, melyért a falusi lakosság üstönként fizetett. A malmot és a mészárszéket szintén bérelték a jobbágyok. A közös haszonvételeket is meghatározott formában élvezhették a lakosok. Amit a feljegyzésekben „faizás-lignatio" kifejezéssel találunk, ez azt a szabad favágást jelentette, amit elméletben ingyen, de gyakorlatban az uradalom számára egy-egy öl fa vágásáért végezhettek. A favágást a földesúr előzetes bejelentés után a száraz és a dűlt fákból engedélyezte. Az állatok makkoltatásáért viszont mindenhol pénzt kért.

21 Az uradalom fekvéséből következett, hogy a szőlőművelésen kívül minden falu, egy-két kivételtől eltekintve fontos kiegészítő foglalkozásnak tartotta a halászatot. Aszerint, hogy hol és milyen eszközzel fogták a halat, adóztak az uradalom számára. A források folyami és réti halászatra utalnak, a halászoknak külön szervezete is lehetett, mert a kiskőszegiek elmondják, hogy náluk két halászrend működik. Ahogy az adatokból kitűnik, a 18. század első harmadáig a bellyei uradalom jobbágyai a földesurat illető tartozásaikat pénzben rótták le, az árendát egy összegben fizették. Ennek az adózásnak, mely nem volt példa nélküli jelenség Magyarországon, a gyökereit a török korban kell keresni. Az uradalom falvai a török által megszállt területeken helyezkedtek el, ahol régi magyar uraik nem mindig tudták az adót, főleg a robotot behajtani, ha mégis volt lehetőségük arra, akkor azt pénzben, lehetőleg egy összegben követelték.

22 20 Székelyszabar eltérő" helyzetét illetően csupán találgathatunk. Ez a falu a legmesszebbre feküdt a bellyei uradalom akkori központjától, és nem is alkotott egy testet az uradalommal. Földje gazdag és bőséges volt, mezőgazdasági termelésre igen alkalmas, német lakói abban az időben a többi helységhez viszonyítva a legfejlettebb gazdálkodást folytatták. V. ö. Kiss, 1988. 69., 202. 21 BML Úrbéri iratok. Bellyei uradailom. Várdarócz válasza a kilenc kérdőpontra 1766. 22 Varga, 1969. 378-379.