Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - HUDI JÓZSEF: A nemesi községek szervezete a XVIII-XIX. században

Az alfabetizáció vizsgálata viszont a hagyományos népi kultúra átalakulását mutatja. E folyamat a nagyobb írásbeliséggel rendelkező nemesi falvakban korábban jelentkezett, s gyorsabban haladt előre, mint a jobbágyközségekben. Az 1770-es években az úrbéres községek elöljáróságoknak 8-9%-a tudott írni a megyében - ezzel Veszprém Vármegye a dunántúli megyék rangsorában a középmezőnyben foglalt helyet.

61 1849-ben viszont a volt nemes és paraszti falvak elöljáróságának már 77%-a írástudónak számított. A volt nemesi községekben még ennél is jobb az arány: a nemesi községek 47%-ában minden elöljáró ismerte a betűvetést - s a többi helységben is mindössze 2-3 elöljáró rajzolt keresztet a neve mellé.

62 További vizsgálatokkal azt is megállapíthajtuk, hogy - különösen a XVIII. században - az egyes helységek között jelentős eltérések figyelhetők meg. Szentgálon 1778-ban az elöljárók mindegyike tudott írni, a közeli Mencshelyen 1780-ban csak 2/3-a.

63 Szentgálon 1808-ban, a subsidiumkivetési lajstromban a kivetést tudomásul vevő 465 lakos 37%-a (170) tudott írni - ez pontosan megfelel a négy évtizeddel későbbi megyei átlagnak (1849:38%).

64 Csak öszszehasonlításképpen: 1849-ben az előkelőbb lakosoknak Középiszkázon 50%-a, Noszlopon 55%-a Tapolcafőn több mint 90%-a tudott írni.

65 Ha figyelembe vesszük, hogy az első hivatalos polgári kori statisztika szerint 1870-ben Veszprém vármegyében a férfiaknak 57%-a tudott írni és olvasni, láthatjuk, hogy a nemesi községekben már évtizedekkel korábban túlszárnyalták ezt a szintet.

66 A nemesi községek politikai elitjét viszonylag zárt társadalmi csoportnak tekinthetjük, melyet rokonsági-komasági kapcsolatokon és érdekazonosságon nyugvó belső kohézió tartott össze. Az elit lojalitást mutatott felfelé (a vármegye felé) és engedelmességet követelt a hierarchia alsóbb szintjein lévőktől, akikkel csak meghatározott alkalmakkor érintkezett. A kölcsönös „nemesi virtust" tekintette hivatkozási alapnak, s eszerint ítélte meg az egyének viselkedését. A közösség által kialakított normákat megsértőket, illetőleg az elit uralmát veszélyeztetőelégedetleneket, „összeférhetetleneket" nem csak megbüntették, hanem ki is taszították a közösségből. A „vármegyére adták", vagy besoroztatták katonának. A potenciális ellenzék vezetőinek elszigetelését célozta a statútumokban is rögzített tiltás: magánházakban nem gyűlésezhetnek.

67 A jogtalan előnyszerzés céljából történő megvesztegetés, a hivatali hatalommal való visszaélés, a közjövedelmek magáncélú felhasználása mindennapos s ezért természetes - kísérőjelensége volt a szűk hatalmi elit uralmának. A kölcsönös lekötelezettségek hálózata lefedte a hatalomgyakorlók körét, s ezért 61 Benda 1977. 62 Hudi 1989a. 1990b. Regionális összehasonlítással Hudi 1994b. 142-144. 6:! VeML 402. x. Szentgál. vegyes közigazgatási iratok. A lakosok kötelezvénye az irtások visszaadásáról. Szentgál, 1778. július 15. Uo. Mencshely, tb. jkv. 1779/80. Hitelesítési záradék. Mencshely, 1780. november 10. 04 VeML 402. x. Szentgál. közigazgatási iratok. Subsidium kivetési lajstrom, 1808. Hudi 1989a. 65 VeML IV. 153. Tisztiszéki iratok 64/1849. sz. i. 66 A Magyar Korona Országaiban 1870. év elején végrehajtott népszámlálás eredményei. Pest, 1870. 231. 67 Pl. Szentgál, statútumok, 1753:11. p.