Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - NAGY PÁL: Armenizmus: Örmény identitás és kulturálisideológia a XIX. század végén Erdélyben

elnevezendő örmény katolikus gimnázium építésére Erzsébetvárosban.

13 A társadalmi értékpreferenciák sorában azonban a hagyományőrzés háttérbe szorult az elit mintaértékű magatartása mögött. Az egymással nehezen összeegyeztethető alternatívák - az etnikai sajátosságok megtartása a privilégiumokra támaszkodva társadalmi különállással, vagy társadalmi felemelkedés és integrálódás az örmény sajátosságok háttérbe szorulásával - kihívásának szorításában hosszú távon az elit kereskedő és tímár

14 családok stratégiája vált közel fogadottságú példává. A legfelső réteghez tartozó örmények az 1840-es években már büszkén vállalták magyarrá válásukat, magyar neveket vettek fel (ez korábban is kimutatható, de most válik tömegessé), nemességet és birtokot szereztek, s lenézték a szegényebb, magyarul nem tudó alsőbbrendűeket.

15 Az örmény öntudat sokáig jól megfért a társadalmi-vagyoni felemelkedés igényével. A polgárosodás és a modern árutermelés azonban megváltoztatta az örményeknek a települések gazdasági életében betöltött funkcióját, s kompakt közösségeik is fokozatosan fellazultak. Az átalakult miliőben más lett az örmény mivolt értelme, s egzisztenciálisan is új válaszokat kellett megfogalmazi. 1848 és méginkább 1867 után az asszimiláció javára döntötte el a kérdést. Az egész magyarországi és erdélyi társadalmat érintő, modernizációt szolgáló adminisztratív átszervezések többségükben hátrányosak voltak az örmények számára. Az örmény társulatok autonómiáját a Bach-korszakban megszüntették, Szamosújvár és Erzsébetváros az 1870-es években elvesztette kiváltságait, Erdélyben csupán két város kapta meg a törvényhatósági jogú városi címet. 1873-ban végleg szétfoszlott a Forum Mercantile is (1860 óta örmény tízes volt a neve),

16 s az örmény sajátosságok megőrzését tekintve negatívan hatott a céhszervezet elhalása is. Az 1868. évi XLIII. tc.

17 biztosította ugyan az örménykatolikus egyház számára az önkormányzati szabadságot és a jogegyenlőséget, ám a püspökség visszaállítása sem ekkor, sem később nem történt meg. 1866ban Szamosújváron, az „örmény-magyar metropolis "-ban is csak relatív többséggel rendelkeztek. Hunfalvy szerint 1898 örmény, 1758 magyar és 1661 román élt ekkor a városban.

18 A gazdasági modernizáció és a vele járó társadalmi átrétegződés következtében az örmény intézmények anakronisztikussá váltak, a kiváltságosságon nyugvó Comunitas-tudat, a rendi fogalmakkal körülírt önmeghatározás többszörösen értelmetlenné vált, s nem lépett helyébe új ideológia. Az örménység rövid időre szellemi vákuumba került. Jelentős szerepe volt ebben annak is, hogy a XVIII. század végén kezdődött foglalkozásváltási folyamat, s vele az örmény családok átalakulása most teljesedett ki. Az örmények körében is megfigyelhetők az asszimilálódásből származó identifikációs zavarok, s átszíneződött a konfliktusok palettája is. A XIX. század végén egyre több fiatalember került új pályára, s lépte át a szociális csoportokat elválasztó határvonalakat. Olyan foglalkozásokat (orvosok, ügyvédek, banktisztviselők 13 Ávedik, 1921. 20. p. 14 Az örmények nagy része többes foglalkozású volt. L. Pál, 1994. 15 Miskolczy, 1986. ih. 16 Tarisznyás, 1982. 219. p. 17 Corpus Juris Hungarici 1836-1868. Szerk.: Óvári Kelemen, Kolozsvári Sándor stb. 1896. 489. p. 18 Hunfalvy, 1886. 721. p.