Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - NAGY PÁL: Armenizmus: Örmény identitás és kulturálisideológia a XIX. század végén Erdélyben

stb.) választottak, ahol az érvényesülési lehetőség különösen meghatározta ezt. A határok átlépése egyéni és generációs koíliktusokat okozott, csoporthoz tartozási bizonytalanságot váltott ki. Az egyén bizonytalan a tekintetben, hogy az új csoport befogadta-e.

19 Régi csoportjának konzervatívabb tagjaival összeütközésbe kerül. A magyarsághoz, mint makrostruktúrához való tartozás fölé helyeződött az örménységhez, mint mikrostruktúrához való tartozásnak. Az örmény értelmiség az 1880-as években, amikor az ún. „örménykérdés" nemzetközi problémává vált, szembe kell nézzen az új helyzettel. Sajnos kulturális ideológia kialakulása kezdődött el, amelyre az 1890-es évek közepétől ráépült egy örmény mozgalom is. Az új ideológia kidolgozását és kiterjesztését az Armen ia folyóirat körül kialakult értelmiségi csoport vállalta fel. A „magyarörmény havi szemle" alcímű orgánumot Szongott Kristóf szamosújvári tanár indította el 1887-ben,

20 s legfőbb céljának a Nyugat és Kelet közötti közvetítést, az örmény kultúra minél sokoldalúbb bemutatását tekintette. A legtöbbet publikáló örmény szerzők (Szongott Kristóf Molnár Antal, Merza Gyula, Patrubány Lukács, Cselingárián Jakab, Avedik Lukács, Esztegár László, Simay János, Simay Gergely, Temesvári János, Markovich Jakab) mellett a folyóirat munkatársai között találunk olyan örmény származású tudósokat is, mint Esterházy Sándor és Herrmann Antal,

21 akiket az „örménykcrdés" tudományos és politikai aspektusai foglalkoztattak. Az Armenia az utolsó előtti pillanatban jelentkezett. Az újvidéki örmény közösség megszűnt, a délvidéki családok fiatalabb tagjai Budapestre, Pécsre, Pozsonyba szóródlak szét. Az ő számukra már nem volt jelentősége örmény voltuknak. Az erdélyi családok többsége sem beszélte már az ősök nyelvét, de etnikus tudatuk megmaradt. Bizonyítja ezt, hogy továbbra is ragaszkodtak az őörmény liturgiához, bár nem értették már. Az Armeniátis szép számmal fizették elő M ár am árostól Gyergyőszentmiklősig. Az örmények nemzeti kultúra-tudatának felerősödését, sajátságos „nemzeti ébredésüket" az motiválta, hogy az említett értelmiségi csoport meg akarta érteni és magyarázni az örménységnek a magyar társadalomban elfoglalt helyét. Fel akarta dolgozni az elmagyarosodást, s próbálta megemészteni a konfliktust, amelyet a családi hagyományok felborulásával az új szociális csoportba való kerülés okozott számára. Egyrészt igazolni akarták az örmény nép világtörténelmi kivételességét, önálló államhoz való jogát, másrészt igyekeztek alátámasztani azt a nézetet, hogy az örmények nélkülözhetetlenek a magyar történelemben. Önazonosságukat tehát két síkon is meg kellett fogalmazniuk. A világban szétszóródott örménység részeként, s a magyarországi társadalmon belül egyaránt el kellett magukat helyezniük. Ideológiai eszközeik mindkét dimenzióban ugyanazok voltak: historizálő, glorifikáló múltszemlélet és karakterológiák. Az identifikációs kettősség az Armenia fennállása alatt mindvégig meghatá19 A probléma általános társadalompszichológiai elemzését adja Lewin, 1975. 20 A folyóirat rövid történetét 1. Zaven, 1977. Szongott K. életére és munkásságára 1. Dankó, 1968. és Korbuly, 1968. 21 Esterházy magyar származású. Kolozsvárott született 1869-ben. A Kassai Jogakadémián jogbölcseletet tanított, 1906-ban az intézmény igazgatója lett. Hermann A. brassói szász, 1851-ben született. Neves etnográfus, ma főként cigánykutatásairól ismert. Titkára volt a Néprajzi Társaságnak, s ő indította el az Etnographische Mitteilungen aus Ungarn c. szakfolyóiratot.