Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

TANULMÁNYOK - HUDI JÓZSEF: A nemesi községek szervezete a XVIII-XIX. században

vezésére (perceptor). A közjövedelmek ellenőrzése áttekinthetőbbé vált anélkül, hogy a részterületet felvigyázó számadó erkölcsi és anyagi felelőssége megszűnt vagy csökkent volna. Ugyanígy a fontosabb rendészeti igazgatási feladatokat is választott tisztségviselők vették át: a korombíró a tűzvédelmi óvintézkedések betartására, a kertes mezőbíró a határ rendjére ügyelt. Az erdőinspektori tisztség a nagyobb erdővel bíró helységekben a XVIII. század végén tűnt fel. Egybeesik ez az országos erdőtörvény megalkotásával (1790:57. te), amely „per quemcunque sylvarum devatatio fiat", a hivatalos eljárással, az erdők zár alá vételével a vármegyéket bízta meg. Az eljárást később részletesen is szabályozták (1807:21. te). A vármegyei törvényszék a büntetőjog eszköztárával léphetett fel a közvagyont károsító „erdőpusztítők" ellen, s akár 200 ezüstforint kártérítés megfizetésére kötelezhette őket. A zár alá vett erdők gondviseléséről - a helyi önkormányzat segítségével - a hivatalosan kijelölt zártartónak kellett gondoskodnia. 1848 előtt szinte nem volt nemesi község, melynek erdejét ne kellett volna ily módon is megvédeni a „végső pusztulástól".

43 A szakbírák hatalmi súlya, a helyi önkormányzatban betöltött szerepe attól függően változott, hogy a kezelésük, ellenőrzésük alatt lévő haszonvétel milyen helyet foglalt el a közjövedelmek között. Az elöljárók mindenütt arra törekedtek, hogy a M jövedelmi forrásokat kezelő tisztségeket maguk vagy embereik töltsék be. Sok helyütt a fő tisztségeket a tanács kinevezéssel töltötte be, a közgyűlés csak a kevésbé jelentős tisztségviselőket választhatta meg közvetlenül. S ezen túlmenően, az elöljáróság az egyházkormányzatban (protestánsoknál presbitériumban, római katolikusoknál az egyházközségben), továbbá a hegyközségi önkormányzatokban is befolyásának növelésére törekedett. A községházáról megismert arcokkal gyakorta találkozunk a kurátori, templomatyai székben, a hegyközségi elöljáróságban.

44 Tapasztalataink szerint a szakfeladatokat ellátó tisztségviselők közül a haszonvételekre ügyelő bor- és pálinkabíró, a malombíró szinte mindenütt előfordul. A rendészeti igazgatás emberét, a korombírói - helyenként változó elnevezéssel (pl. korombíró hadnagy, tizedes, füstbíró) - szintén mindenütt megtaláljuk. A nagy értéket képviselő erdők gondviselésével vagy egy-egy tanácsnokot, vagy az erdőinspektort bízzák meg. Az erdő „hasznából" élő Szentgálon az uradalmi birtokigazgatás fejlettségi szintjén álló erdőigazgatást építenek ki erdőinspektorral, vadász- és makkbírőval, deszkabíróval, erdőkerülőkkel és erdőőrökkel, s részletes statútumokkal szabályozzák működésüket, írásbeli adminisztrációjukat.

45 43 A vármegyei közgyűlési iratok tanúsága szerint az erdőpusztítás megakadályozására Csöglén 1740-ben hoztak rendtartást. Az egyházasbödögei erdőt a vármegye 1771-ben vette zár alá a homokbödögei és adászteveli közbirtokosok kérelmére. A XIX. század elejéről ismerjük Öcs és Szentgál erdejének zár alá vételét (1812), a gergelyi és nemesszalóki erdőzárlatot (1813). Szentgálon 1814-ben végzett a vármegye hivatalos vizsgálatot az erdőpusztításról, melyet 1848-ig többször megismételt, s el-elrendelte bizonyos erdőrészek zár alá vételét. 44 Hudi 1994b. 45 A szentgáli erdészeti igazgatásról Magyar 1984., az erdőgazdálkodásról Maksay 1973. VeML V. 402. X. Szentgál, vegyes közigazgatási iratok. Az erdőinspektor esküszövege, é. n. Erdőrendtartások 1787., 1810.