Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - T. MÉREY KLÁRA: A Dunántúl népei a reformkorban

van már közöttük közeledés. A szlávok lelkében azonban - írja 1840-ben mély gyökere van a magyargyűlöletnek. Őket tartják emelkedésük akadályozójának, s gyűlölik őket azért is, mert nélkülözniük kell az erkölcsi és szociális javulást. Miss Pardoe megemlíti azt is, hogy a szláv irodalmárokat Oroszország támogatja pénzzel. Magyarországon már lehet arról beszélni, hogy kiterjedt szláv propaganda folyik, amely már-már egy szláv Monarchiát álmodik ebben az országban.

14 Ez a 19. század első felének „társadalom-látása", amely népekre és nemzetekre, és azok jellemző sajátosságaira bontotta fel az akkori Magyarország egész társadalmát! Reméljük, hogy nem Miss Pardoe, hanem Csaplovics látta akkor helyesebben Magyarország és ezen belül a Dunántúl sokszínű társadalmát. O akkor egy érdekes képpel jellemezte Magyarország népeinek egymához való viszonyát. A hazánkban „szép egyeségben" élő különböző nemzetet úgy kell tekinteni - írja Csaplovics -, mint egy családot, amely a nemzeti konyhára adja szorgalma gyümölcseit: a magyar adja a kenyeret, a húst és a bort, a rutén és a román a sót (a máramarosi sóbányákból), a szerb a szalonnát, mert délről („Tót-országból") jön a legtöbb hízott sertés -, a német a krumplit, az olasz a rizskását, a szlovák a tejet, a túrót és a konyhaszereket, s a cigány szolgáltatja a „nemzeti ebédhez" az asztali zenét.

15 Ilyennek látták akkor a kortársak azokat a népeket és nemzeteket, amelyek később, egy nagy világégés után olyan fájóan változtatták meg egymáshoz való viszonyukat. Ez a nagy változás valamiképpen azt is sugallja, hogy a Miss Pardoe által felvázolt megvetés és gyűlölet is ott lapult a nemzetek egyes tagjainak lelkében és sokszor csak külső fordulatoktól függött, hogy melyik válik uralkodó eszmévé: az egymást hajszoló, igaztalan gyűlölet, amelyet esetleg mások érdeke szít, vagy a békés együttélést sugalló, a közös sorscsapásokat feledtető ünnepek és csendes hétköznapok békés, nyugalmas világa. ,4 Miss Pardoe i. m. II. köt. XVIII. fej. 15 Csaplovics későbbi, 1829-ben kiadott és idézett német nyelvű művében az előbbi tablót kiegészíti azzal, hogy „a zsidó adja a pénzt", (i. m. II. köt. 6. o.)