Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - MÁRFI ATTILA: Színjátszás az abszolutizmus kori Pécsen

MÁRFI ATTILA SZÍNJÁTSZÁS AZ ABSZOLUTIZMUS KORI PÉCSEN A reformkor utolsó éveiben a pécsi színi kultúra nagyon fontos szakaszához érkezett el. A színházpártoló polgárság és a város magyar nemessége törekvéseinek megfelelően a német és a magyar nyelvű színjátszás egyaránt polgárjogot nyert. A két nép színművészetében néhány törvényszerű feszültséget leszámítva beállt az ideális egyensúly.

1 Főleg azután, hogy az 1842-ig kirekesztett magyar teátristák számára is megnyíltak a színház kapui. Az 1840-ben átadott színházépület nevét Városi Színházra változtatták az eddigi Deutsche Theater elnevezés helyett.

2 A magyar színtársulatok némelyike ekkor már megközelítette az európai mércét. Erre jó példa Havi Mihály és Szabó József társigazgatók magas színvonalú vendégjátéka. A német teátristák is szembeszökő változásokat könyvelhettek el, amióta a magyar komédiásoknak is otthont tudtak biztosítani. A város magyar ajkú lakossága nem bojkottálta tovább a német színházi produkciókat. így a kezdeti évek művészi és gazdasági válságából August Roll direktor nagyon jő művészi erőkből álló társulata sikeresen tudott kilábalni.

3 A reformkor utolsó szakaszában a két nemzet színtársulatának egymás mellett működése példaértékűnek mondható. A szabadságharc leverése utáni intézkedések. Az elnyomás éveiben a megtorló intézkedések a magyar kulturális és szellemi értékrend ellen is irányultak. Minden olyan eredményt szét akartak zúzni, vagy legalábbis korlátozni, mely feltételezhetően bölcsője lehetett a nemzeti ellenállásnak. Ezért az új politikai hatalom, élen Bach belügyminiszterrel megkülönböztetett figyelemmel fordult a nemzeti kultúra legjelentősebb ága felé. S a színházak fölött nemsokára éber szemek kezdtek őrködni. A hatalom katonai és igazgatási szervei korlátlanul uralkodhattak a cenzúra-bizottságok és a rendőri szervek segítségével. Az ellenőrzések és korlátozások mértéke függött a helyi elöljáróságok, a polgárság ellenállásától is. A hatalom szigora pedig érezhetően pár évig tartott csak. Az 1850-es évek második felében kezdett enyhülni a bürokratikus elnyomó apparátus tevékenysége számos lokális, kompromisszumos megoldást eredményezve. A magyarországi színi kultúrában ez a pár esztendő jelentősen visszavetette a reformkorban megindult művészi fejlődési folyamatokat, de megállítani nem tudta. Jelen dolgozat a tárgyalt korszak pécsi színi életét kívánja bemutatni, tekintve, hogy ilyen irányú szintézis eddig még nem készült el. 1 Márfi, 1990. 57.; Hernády, 1959. 188. 2 Márfi, 1992. 85.; Márfi, 1992/93. 58. 3 Márfi, 1992. 84-85.; Pálfy, 1971. 91.; Kugler, 1909. 31.