Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - T. MÉREY KLÁRA: A Dunántúl népei a reformkorban

kednek és kéményseprők! Az olaszoknak köszönhetjük a rizskása termesztésének kezdetét a Bánátban - írja. Az ún. melléknépek közül a hadmérnök részletesebben foglalkozott a cigányokkal. Ezek hindosztán eredetűek - írta -, és a török háború idején fegyverkovácsként érkeztek ide a törökkel és ittmaradtak. Ez ellentmond a ténynek, hiszen ismeretes, hogy a cigányok már előbb is éltek itt, s éppen a végvárakban, a magyarok oldalán találjuk képviselőiket. A hadmérnök szerint a cigány rejtélyes nép, amely nem képes elviselni más emberek társaságát, és más ízlés szerint berendezni településeiket. Inkább éheznek és koldulnak, mintsem ekéhez nyúljanak. Ügyesek a zenélésben, a nemzeti táncok zenéjét a virtuózoknál is szebben játszák. Egyébként a kovácsmesterség, a lókereskedés, a csalás és a rászedés a főfoglalatosságuk. Barna arcszínű, jól felépített testalkatuk van, tehetségesek, leleményesek, ravaszok és könnyelműek. A bátorság nem tartozik a jellemző tulajdonságaik közé. S miként vélekedik róluk Csaplovics? Először csak annyit közöl róluk, hogy mintegy 30 000 a számuk az egész országban. Később is csak annyit ír róluk, hogy a megyékben szétszórtan élnek. Mm' Pardoe a cigányokkal egy konkrét helyen foglalkozik csak, a hazai népek között nem említi őket külön. Munkája első részének XIII. fejezetében Szklanoban járva említi meg, hogy az erdőben magyar cigányok élnek, külön kolóniában. Vékonyabbak és sötétebb bőrűek mint az Angliában élők. 1417-ben 60 000 cigány jött Magyarországba és Erdélybe - írja. 1783-ban 40 000 forint volt az adójuk. Foglalkozik Mária Terézia és //. József sikertelen letelepítési kísérletével. Egyébként Miss Pardoe a „melléknépeket" igen röviden elintézte, s csak egyes esetben és egyesekkel kapcsolatosan tért el ettől a módszertől. így pl. munkájának II. részében a XVIII. fejezetben annak kapcsán, hogy megállapítja: a magyarok nem tanultak meg kereskedni, részletesen foglalkozik báró Sina Simonnal, a „nagy görög bankár"-ral, akit „a magyar kereskedelmi világ királyának" nevez. Magyarország minden mágnása adósa Sinának, aki szabadon spekulál a pénzével. Az 1838. évi árvíz során rombadőlt házak és az új Duna hidak az ő pénzén és fájából készültek. Rendkívül érdekes, amit a magyarországi zsidóságról ír. Külön fejezetben foglalkozik a középkorban történt megtelepedésükkel, a pénzvilágban betöltött szerepükkel. A vidéken élők között vannak szénégetők és árusok, kereskedők, akik mindent felvásárolnak és becsapják a parasztot. Megemlíti a zsidó emancipáció kérdését, amely már a levegőben volt a reformkorban, majd megemlíti, hogy a magyarországi zsidók nem olyan „bigottak" mint máshol, mert beteg gyereküket beviszik a keresztény kórházakba és árulnak disznóhúst is. A városokban ócska ruhákkal kereskednek. Ugyanakkor azonban szerepel munkájában egy történet, amelyben a dúsgazdag zsidó nők hajóútját írja le Pozsonyból Temesvárra.

12 De milyennek látja a zsidóságot a hadmérnök Csaplovics? A hadmérnök hosszabban foglalkozik a zsidókkal is mint „melléknéppel", 12 Uo. III. köt. XVIII. fej., II. köt. III. fej.