Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - T. MÉREY KLÁRA: A Dunántúl népei a reformkorban

világában, amellyel szemben az itt élő kortársak vaknak bizonyultak,vagy talán behunyták szemüket. Elemzésünk alapjául az 1810 és 1812 között készült hadmérnöki leírást vettük. Ebbben Dunántúl akkori területét 812,9 osztrák mérföldnek jelezte, amelyből 250 mérföld volt erdő, tő, mocsár, illetve művelés alól kivont terület. Kilenc szabadkirályi város volt ekkor Dunántúlon, főleg annak nyugati határszélén, 192 mezőváros (oppidum), 2554 falu (pagus) és 1031 puszta (praedium). Ez utóbbiak a 18. század végétől váltak egy-egy uradalom, nagybirtok majorságaivá. Ezen területen a hadmérnök 1810 és 1812 között három „főnépet" különböztetett meg: a magyart, a szlávot és a németet. Melléknépkéntg említette a klementinusokat (keresztény albánokat), az örményeket, az olaszokat, a franciákat, a cigányokat és a zsidókat. Leghosszabban a magyarokról ír, akik „ázsiai vad hordaként" érkeztek a 9. században a Kárpát-medencébe. I. István király tette őket kereszténnyé. Egybeolvadtak az itt lakókkal, majd a mongolok elől menekülő kunokkal és más népekkel is. Mindezeket magukba olvasztották. így az antropológiai vizsgálatok már nem mutatják ki a magyarok ázsiai eredetét - állítja a mérnök. Az itt élőket ért számtalan csapás nyomán már kevés az olyan magyar, aki családját az Árpádok koráig visszavezetni képes. Lakóhelyüket tekintve a magyarok az anyaország közepén élnek, német és szláv népek veszik körül őket. A magyarokkal kapcsolatosan beszél a különböző társadalmi osztályokról: a nemességről, amelynek jogi és magántulajdonosi kiváltságait, taglalja. Ismerteti azokat a törvényeket, amelyek ennek az osztálynak előjogait védik. Becslése szerint az ország népességének 21,5%-a tartozik a nemességhez. A következő osztály a polgárság, amelyet /. István a nemesek és a jobbágyok közötti „középrétegnek" tett meg, ők a városlakó „Bürger"-ek. Többségük német. A királyok ígéretei csalták őket ebbe az országba, ahol az volt a feladatuk, hogy a bányászattal, kézművességgel, a kereskedelemmel és a művészetekkel megismertessék a magyarokat. A harmadik osztály a parasztság, amelynek helyzetét sajnálatraméltónak találja. Csupán a Mária Terézia által bevezetett urbárium könnyített sorsukon. A parasztokat sújtő rendszeres és rendkívüli terhek lerovása és a feladatok teljesítése után nagyon kevés az, ami saját megélhetésükre náluk marad. Ezt követően a magyarság egészének néprajzi leírását, bemutatását végzi el. Külsőleg, arcvonásaik nagyobb eltéréseket mutatnak, ami az idegen népekkel való keveredés jele. Testalkatuk magas, karcsú, jól felépített. Vérmérsékletük szanguinikus, kolerikus. Nemzeti büszkeség, bátorság és határozottság jellemzi őket, ha sikerül felébreszteni bennük az indulatot. A hadmérnököt nyilvánvalóan elsősorban a katonaságra való alkalmasság érdekelte. Az e tárgyban végzett pontos elemzésnek azonban - szerinte - komoly akadálya van: az ti., hogy az alsóbb néposztályokat különböző terhek nyomják, és ezért nehéz megállapítani a katonai karakterüket. Az a szabad kötődés a katonasághoz, ami a magyarok őseinél és történelmükben lépten-nyomon megnyilvánult, már nincs meg bennük, de a közkatona durvasága is hiányzik belőlük - ebben az országrészben - teszi hozzá roppant precízen. A katonasághoz való