Baranya. Történelmi közlemények. 7-8. évfolyam (1994-1995)

MŰHELY - T. MÉREY KLÁRA: A Dunántúl népei a reformkorban

vonzódás hiányát egy mellékmondatban meg is magyarázza: „a political viszonyok változása miatt". Nyilvánvaló, hogy más volt a haza török uralom alóli felszabadulásáért harcolni, mint változó dinasztikus érdekeket szolgálni. A magyarok fő foglalkozása a földművelés és az állattartás - írja tovább a hadmérnök ismertetését. Külön megjegyzi, hogy ez utóbbi még magán viseli a nomád eredet nyomait. Többségük született lovas, s ez a könnyű lovassághoz vonzza őket. Az egyik dunántúli megyében (Somogyban) azonban az átlag magyarból hiányzik ez a tulajdonság, és ezt azzal magyarázza, hogy ott szarvasmarhatenyésztéssel foglalkoznak. A magyarok kevés kötődést mutatnak a gyalogság irányában, de még kevesebb az érzékók és a kedvük a tüzérséghez, a művészetekhez és a tudományhoz. (Ez utóbbiak nyilvánvalóan a stratégia, a hadvezetés tudománya iránti hajlamot jelentik.) Ugyanez a közömbösség jellemzi a magyarokat - a hadmérnök megállapítása szerint - a kereskedelem és a kézművesség irányában is. Megállapítása szerint: „nem másak ők, mint a puszta létszükséglet megteremtői". Az ismertetés kitér ezután a magyarok életmódjára is. Ez szoros függvénye a nemes és a paraszt anyagi helyzetének. A hadmérnök megállapítása szerint a gazdag nemesek pompás palotákat emelnek, és azokat fényűzően rendezik be. Lakomákat, összejöveteleket rendeznek, de ezt elsősorban azért teszik, hogy saját fényüket és hírnevüket emeljék. Erre vezeti vissza vendégszeretetüket is. Kevesen áldoznak közülük a közjóra. S itt emlékezik meg gróf Festetics György Keszthelyen beendezett Georgiconáról, a mezőgazdasági iskoláról. Ennek célja a jó mezőgazdász képzése. Pontos leírást ad a Georgiconban folyó oktatásról, ennek lényegéről. A szegény nemes ugyancsak büszke, de vendégszeretetét és megfelelő neveltetését korlátozzák szűkös anyagi javai. A paraszt pedig nála is szegényebb lévén, nagyon nehéz életkörülmények között él. S ezt a hadmérnök - aki nem ismerte a paraszti élet és munkaerősen szezonális jellegét-, a paraszt hibájaként rója fel. Nincs benne szorgalom - írja -, hiszen télen nem dolgozik, csupán fogasztja az élelmiszert. A magyarok főtápláléka a jól megsütött kenyér, a savanyú káposzta és a főzelékfélék. Csemegéjük a disznóhús és a szalonna. Családi ünnep nem képzelhető el ezek nélkül. S most lássuk, miként írja le a magyarokat - az 1822-ben publikált munkájában - az akkor már állandóan a császárvárosban élő Csaplovics jószágkormányzó úr? Mindenekelőtt azt emeli ki, hogy leírása ethnographiai, s ez a szó a magyarországi latinság szótára szerint a szokások leírását, „szokásrajzot" (nititia morum) jelentette. Csaplovics ehhez még azt s hozzáteszi, hogy az ország lakosainak statisztikai leírását kívánja adni. Ebbe beletartozik az „ország természeti állapota" (a klímától a lakhatás lehetőségéig), a benépesülés folyamata, a jelenlegi lakosok nyelve, vallása, a lakóhely leírása stb. Csaplovics munkájának elején azonnal megállapítja, hogy Magyarország népességére nézve „Európa kicsiben". Mindaz, ami Európában megtalálható (különböző népek, vallások, foglalkozások, a műveltség eltérő fokozatai) megvan Magyarországon is.