Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - BODA MIKLÓS: A középkori pécsi egyetem lokalizációjához

zánkról szólván (Bonfini mellett) minden külföldi szerző az ő Históriájára hivatkozik?

10 Meggyőződéssel állítjuk, hogy igen, s ebben megerősítenek bennünket az Evlia Cselebi-életművet sok szempontból átértékelő - újabb - tudós megnyilatkozások is. (Vö. E. Cs. 1985: Fodor Pál bevezetője, valamint FODOR 1990.) Ezen meggyőződés birtokában érdemes elgondolkodnunk azon is, hogy amikor például a vár „délkelet fele néző" kapujáról ír Evlia, s felette olyan címerképet lát, amely „a tallér nevű garason látható két fejű, két szárnyát kiterjesztő s két lába karmait kinyújtó" madárra emlékezteti, akkor valóban az Ernuszt-féle (egykor a Szepesy-szobor közelében állt) kapura gondol-e, s csupán téved a címerkép idézett leírásában. G Sándor Mária mindenesetre így ír: „Evlia Cselebi minden kétséget kizáróan a tornyon levő Emuszt-címert (mely a torony lebontásáig ott volt) is láthatta, de azt tévesen írja le. Erre vonatkozó leírásából a kétfejű sasos osztrák címer ismerhető fel." (G. SÁNDOR 1984. 14.) Meggyőződésünk, hogy a török szerző nem téved, amikor leírja - nem ezt az Ernuszt-féle kaput -, hanem azt a másikat, amelyet éppen G. Sándor Mária jóvoltából úgyszólván teljes szépségében láthatunk ma is, vagyis a barbakánnal megerősített, s kívülről nézve valóban délkeleti irányú haladással megközelíthető kaput. Itt élményszerű leírásról van szó, ugyanúgy mint a székesegyház nyugati főhomlokzatának megközelítésénél, amikor ugyancsak délkeleti kapuról ír Evlia, mondván, hogy ,A dsáminak, a délkeleti kaputól a mihrábig menve, hosszúsága 250 lépés, szélessége 100 lépés." Világos, hogy itt a templom teljes, nem pedig a mai - déli - főbejárattól az oltárig (mihrábig) terjedő hosszúságáról van szó (E.Cs. 1985: 230). Evlia Cselebi a szóbanforgó részben tulajdonképpen leírja a barbakántól a „Szulejmán szultán dzsámihoz", vagyis a székesegyházhoz vezető utat. Azt tehát, amelyen végigvezethették a kívülről - és nem városból - érkező vendégeket. (Neki is kijárhatott ez a tisztesség, bár ő - első alkalommal - Mohács felől érkezett.) Most már teljesen összefüggésben idézve a kapu leírását is magában foglaló részt, így ír Evlia Cselebi: (A belső várnak) széles és mély árka s délkelet felé néző kapuja van; ez a kapu egy magas, négyszögletű toronynak szélénél álló művészi kapu, melynek boltozata fölött a tallér nevű garason látható két fejű, két szárnyát kiterjesztő s két lába karmait kinyújtó madárnak rajza van, mely fehér márványon van elhelyezve. A belső kapun bemenve, még egy várfal van. Bemenet sötét boltozata alatt elhaladva, ha kissé megyünk, a Szulejmán szultán dzsámijára találunk. Ha ezt a tekintélyes dzsámit úgy akarnánk leírni, ahogyan láttuk, egy kötetre terjedne az." (E.Cs. 1985. 229-230.) Hogy is történhetett tehát ez az „utazás"? Evlia mindenekelőtt áthaladt a barbakán kapujához vezető felvonóhídon, s mielőtt a kapun belépett, „epigráfusként" észlelte a kapuív fölött elhelyezett, „némi történeti eseményekről" tudósító feliratot.

11 Ez utóbbit mindjárt lejegyezte vagy lejegyeztette. Azután - a kaputorony belsejét megszemlélvén - a ma is jól érzékelhető „nyaktagon", illetve az újabb felvonóhídon át el--