Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - NAGY IMRE GÁBOR: A névmagyarosítások történetéhez

A Központi Névmagyarosító Társaság által a névmagyarosítás érdekében indított társadalmi mozgalom összességében - jelenlegi ismereteink szerint - a társadalom csekély rétegét mozgatta meg. A Központi Névmagyarosító Társaság 1881-ben a törvényhozásnál, törvényhatóságoknál is lépéseket tett a névmagyarosítás érdekében. Kezdeményezésére szállíttatta le a képviselőház az 5 forintos névváltoztatási illetéket 50 krajcárra. Az illetéktörvény tárgyalásakor már jelentkezett a névmagyarosításokat korlátozni, ill. ellenőrizni kívánó két tábor: a történelmi nevek felvételét ellenzők és a nemzetiségek (TELKES 1906. 78-79). A magyarországi nemzetiségek ellenérzése a névmagyarosítás hirdetése, terjesztése ellen magától értetődik. A történelmi nevek kérdése a dualizmusban a vezetéknév szabad felvételéből fakadt. Egyedül a régies írásmódú (-y, -eö, -ch, -tt stb.) nevek választását nem engedélyezték. A közvéleményt kétségtelenül bosszantotta, ha valaki Zrínyire, Hunyadira magyarosította meg a nevét. Mosón vármegye törvényhatósági bizottsága egyenesen azt javasolta 1882-ben a képviselőháznak, hogy a történelmi vezetéknevek védelmében dolgozzon ki névmagyarosítási törvényt. A mosoni felirat különösen sérelmezte, hogy a névmagyarosítók többségét kitevő zsidók még a legszebb 2 magyar történelmi neveket is kisajátítják maguknak. A névmagyarosítók ellen általában egyébként is az antiszemitizmus táplálta a legerősebb ellenszenvet. A Központi Névmagyarosító Társaság még alakulása évében, 1881-ben „Utasítás a névmagyarosításhoz" címmel rövid összefoglalót készített a névváltoztatási tudnivalókról, melyet a névmagyarosítási mozgalom támogatását kérő felhívással valamennyi törvényhatóságnak - a fővárosnak, 24 törvényhatósági jogú városnak, 63 megyének megküldött/ A felkért törvényhatóságok elhatárolták magukat a névmagyarosítási mozgalomtól három megye - Liptó, Maros-Törda, Szolnok-Doboka - kivételével. MarosTorda vármegye az „Utasítás a névmagyarosításhoz" köztudomásra hozatalát, Liptó vármegye szolgabírák általi köröztetését rendelte el. Szolnok-Doboka vármegye törvényhatósági bizottsága - ahol Bánffy Dezső báró, a későbbi magyarosító miniszterelnök volt a főispán - pedig egy fiók névmagyarosító társaságot létesített. Jellemző volt Budapest főváros közgyűlésének határozata, miszerint a közgyűlés teljesen méltányolja a Központi Névmagyarosító Társaság törekvéseit, minthogy azonban ezen hazafias ügy előmozdítása csakis társadalmi úton történhetik, ennélfogva a törvényhatóság mint ilyen a névmagyarosítások ügyének előmozdítása érdekében a maga részéről lépéseket nem tehet (TELKES 1906. 74-76). Pécs város törvényhatósági bizottsága még csak nem is tárgyalta meg a Központi Névmagyarosító Társaság felhívását. Baranya vármegye törvényhatósági bizottsága pedig „tudomásul vétetett" határozattal irattárba tette.

4 A névmagyarosítási mozgalomban a millennium okozott változást. Megünneplése kapcsán felerősödött a sajtó, a társadalmi szervezetek névmagyarosítási propagandája. Politikai téren Bánffy Dezső báró miniszterelnök (1895-1899) személye jelentett váltást,