Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - NAGY IMRE GÁBOR: A névmagyarosítások történetéhez

aki régi híve volt az erélyes nemzetiségpolitikának és a magyarosításnak. Magyarosító buzgalma a külsőségekre, a vezetéknév és helynév magyarosításokra is kiterjedt (HANÁK 1978. 154-157). Bánffy miniszterelnöksége idején tehát a névmagyarosítást kívánatosnak tartották, úgy a kormány mint a hatalmi szervek, akik eddig semleges magatartást tanúsítottak. A millenniumi névmagyarosítási kampányt 1895-ben is a Központi Névmagyarosító Társaság indította el. Több ezer példányban kinyomtatta és az érdekelteknek elküldte az „Utasítás a névmagyarosításhoz" c. összeállítást. Az egyes minisztériumoknak átadott felhívások ezúttal nem voltak olyan eredménytelenek, mint 1881-ben a törvényhatóságokhoz küldöttek (TELKES 1906. 86-89). Lukács László pénzügyminiszter megküldte valamennyi pénzügyigazgatóságnak az „Utasítás a névmagyarosításhoz"-t, hogy minden alkalmazottal ismertessék.

5 Wlasics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanfelügyelőségeket a névmagyarosítás támogatására bíztatta, „...kerülve természetesen minden pressziót". Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter utasítására az államvasutak igazgatóságai hívták fel idegen hangzású névvel bíró alkalmazottaiknak figyelmét a névmagyarosítási mozgalomra. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter körrendeletben tette közzé, hogy „...részemről szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy a névmagyarosítás ügyére a vezetésem alatt álló tárca köréhez tartozó tisztviselők és alkalmazottak figyelmét fölhívjam. Hozzá kell azonban tennem, hogy az illetőkre erkölcsi kényszert gyakorolni magamat följogosítottnak nem érzem". A belügyminiszter a névmagyarosításokat a névváltoztatási eljárások leegyszerűsítésével, gyorsításával segítette. 1896-ban elrendelte, hogy a közszolgálatban állóknak a névváltoztatási kérvényükhöz nem kell csatolniuk a gyakran hosszadalmasan beszerezhető illetőségi bizonyítványt, és a kérvényt véleményes jelentéssel együtt késedelem Q nélkül kell felterjeszteni. Az iskolai tanítóknak, tanulóknak, állami tisztviselőknek külön erkölcsi bizonyítványt sem kellett mellékelniük.

10 A névváltoztatási ügyek soron kívüli elintézésére e és a kérvények szabályszerű felszerelésére, ill. felszereltetésére 1897-ben utasította a belügyminiszter a törvényhatóságokat és az alsóbb hatóságokat.

11 Az elmondottak is azt igazolják, hogy a kormány maga nyíltan nem erőszakolta a névmagyarosítást. Csupán kívánatosnak tartotta, és gyorsítani akarta a kibontakozó folyamatot. A nemzetiségek egy része viszont ezt is erőszaknak tekintette. így pl. Meltzl Oszkár, erdélyi szász országgyűlési képviselő 1898-ban Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszterhez intézett névmagyarosítás elleni interpellációjában felháborodva kifogásolta, hogy a hivatali elöljárók, különösen a kereskedelemügyi minisztérium alá tartozó hatóságoknál - pl. postánál, de főként a vasútnál - pressziót, nyomást gyakorolnak az alkalmazottakra. Nyomásnak tekintette azt is, ha kívánatosnak jelezték a névmagyarosítást, nemcsak az ígéreteket, fenyegetéseket. A kormány álláspontját jól