Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

DOKUMENTUM - Sumony, Szentiván és Vásárosszentgál fapecsétnyomóiról (Bezerédy Győző)

VÁSÁROSSZENTGÁL, SUMONY ÉS SZENTIVÁN FA PECSÉTNYOMÓI Baranya vármegye településeinek pecsétnyomói a gondos begyűjtés ellenére is javarészt elvesztek. Ez az 1960-as években következett be.

1 A Baranya Megyei Levéltár (korábban: Vármegyei Levéltár) őrzésében levő tipariumok különböző anyagból készültek. A legtöbb sárgarézből, esetleg vörösrézből. Egy-két falu vagy mezőváros (Pécsvárad, Siklós) kovácsolt vasból készítette el pecsétnyomóját. Ritkábban a nyomófelületet magába foglaló keskeny korongot rézzel ötvözött ezüstből készítették el (Baranyában). A pecsételés folyamata rendszerint a forró, folyékony pecsétviaszba egyszerű belenyomással történt, ám a tipariumok egy részéről megállapítható, hogy igen gyakori eljárás volt az, amikor a nyomón levő rajzolatot (vésetet) igen durva módszerrel, kalapácsütéssel vitték rá a nyilván már hűlni és lassan szilárdulni kezdő pecsétviaszra. A gyakran ismétlődő folyamat következményei erősen láthatók is a pecsétnyomókon. A fogórész vége belapult vagy kirójtosodott, esetenként meggörbült a nyél, rosszabb esetben kitört a pecsételő felületből egy-egy kis darab is (Malom pecsétjén). Az 1850-es években lassan kezdtek áttérni a viaszpecsétről a festékes pecsételési módra. Ezt a legtöbb esetben úgy vitték végbe, hogy a fémből készült pecsétnyomót a pecsétpárnán befestékezték, s rányomták az iratra. Ez esetben természetesen negatív nyomatot nyertek. A kimélyített (vésett) részek fehéren maradtak s csak a papírral érintkező festékes, sima részek hagytak nyomot az iraton (Baranya megyében Mánfa használta így pecsétnyomóját). Mivel egyre gyakrabban kezdték használni ezt a viszonylag egyszerű pecsételési módot, a negatív kép és írás miatt más megoldáson kellett gondolkodni. Az magától értetődik, hogy a kivésett betűnél és képnél sokkalta nehezebb volt kidomborodó, de mégis egyenes, sima felületű betűket vésni. Egyes, a pecsétképen ábrázolt tárgyaknál ez igen bonyolult feladatnak bizonyult. Példaként említve: egy egészen egyszerű búzakalász domborított ábrázolása a legtöbb - igen gyenge képzettségű - kovács, de még vésnök számára is megoldhatatlan feladatot jelentett. Ennek ellenére ezen időszak iratai között gyakran találni olyan pozitív lenyomatot, mely csak domborított betűs és képes tipariummal volt elvégezhető. Természetesen ilyen vésetű fém pecsétnyomó elkészítése nem volt megoldhatatlan feladat, bizonyára nagyobb települések el is készíttették az új fém pecsétnyomóikat, a kisebb falvak azonban anyagiak hiányában erre azonnal képtelenek voltak. Valószínűleg e munkát jól elvégezni tudó mesterek is kevesen lehettek, s nem győzték a megrendeléseket teljesíteni. Azt mindenek előtt hangsúlyozottan ki kell emelni, hogy ezeknél a pecsétnyomóknál nem kívántak azonnal változtatni a pecsétrajzolatokon, pedig némely esetben ezek igen bonyolultak voltak.