Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

TANULMÁNYOK - BODA MIKLÓS: A középkori pécsi egyetem lokalizációjához

záróvonalával a „földszinti" helyiség járószintjén álló ajtó, mely vagy közvetlenül a szabadba vagy egy toldaléképítménybe vezetett. Ez utóbbi lehetett önálló, könyvtári célra is alkalmas helyiség, de lehetett a székesegyházat a Sándor Mária által feltárt gótikus 20 épülettel összekötő átjáró is, avagy mindkettő. A VII. számú Koller-féle metszet megőrizte egy nyeregtetős toldaléképület tetőcsatlakozásának s a torony emeletét a toldaléképület padlásterével összekötő (köríves záródású) ajtónak a nyomát. Ha evvel a viszonylag kisméretű ajtóval összehasonlítjuk a torony keleti oldalán látható, nagyméretű emeleti „ablakot", feltűnik, hogy ez utóbbi is a torony emeleti járószintjéről indul, tehát ajtó volt egykor. Feltűnő továbbá, hogy az alatta lévő ablakot „kitették" egészen balra, a toronyfal szélére, s ez valószínűvé teszi, amit egyébként az említett tetőcsatlakozás asszimmetriája is bizonyít, hogy a toldaléképület a torony keleti oldalára is áthajtott. Mindebből arra következtetünk, hogy ez az építmény mindenekelőtt egyfajta „lépcsőházként" szolgált, mely lehetővé tette a gyors feljutást az északkeleti torony emeletére, onnan pedig a templom padlásterébe, ahonnan már a többi torony emeleti szintje is elérhető volt. E „lépcsőház" nélkül csupán az északnyugati torony emeletére vezető, igencsak mérsékelt áteresztő képességű csigalépcsőt használhatták volna a vár, illetve a székesegyház védelme (avagy tűzoltás) céljából „riadóztatott" katonák (Vö. HENSZLMANN 1869. 23). Valószínű tehát, hogy a toldaléképület vagy annak keleti része stratégiai céllal épült, talán a 15. század végén, 21 Ernuszt Zsigmond püspöksége idején. Amennyiben „lépcsőház-elméletünk" igaz, akkor ez is amellett szól, hogy a várvédő katonaságnak egyik bázisa volt ez a hely, itt, a várfalak és a városfal északkeleti találkozásánál, ahol egyszersmind egy négytornyú „erőd" is a védők rendelkezésére állt. Elképzelhető tehát, hogy már a „lépcsőház" felépítése idején, már a török előtt is katonai szerepet töltött be a székesegyház mögött nemrég feltárt épület, mely (a feltáró régész megállapítása szerint) a 14. század második felében, vagy még közelebbről: első egyetemünk alapításának időszakában épült. G. Sándor Máriának nincsenek kétségei az épület egykori egyetemi rendeltetését illetően. Mint írja: ,y4z épület - amely eredetileg egyemeletes volt - földszintjén egy 19 m hosszú nagyterem a „magna aula" helyezkedik el, amelyhez északról egy hosszú folyosó csatlakozik. A nagyterem keleti és nyugati oldalához egy-egy kisebb szemináriumi helyiség csatlakozik, (Az egyetem helyén korábban román kori épületek állottak.) Az épület déli homlokzatát keskeny XIV századi lőrésablakok törték át; északi homlokzatának (melynek falazata a belső várfal részét képezte - B. M.) emeleti ablakai profilalt kőkeretes ablakok voltak, a keretben vasráccsal. Az ablakok kőkeretének stílusa a XIV. század második felére jellemző un. „grafikus" stílusú." (G. SÁNDOR 1987. 96.) Tudjuk, előkerült az épület török járószintje alól egy kőből faragott kulcsos-liliomos címer is, mely úgymond ugyancsak az egyetemi rendeltetés bizonyítéka, lévén Sándor Mária szerint az