Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

DOKUMENTUM - „Medicus" a Mátyás-kori Szekcsőn (Kőhegyi Mihály)

1490-1526 között egyelten erdélyi származású orvosdoktorra sincs adatunk. A híres humanista orvos, Kassai Antal is Krakkóban, és nem Budán lett királyi orvos (VKOVÁCS 1971. 517-526). A tanárnak csupán két, míg az orvosnak 8-10 évet kellett az egyetemen tanulnia (TONK 1979. 97). Mátyás alatt és az azt követő időszakban - láttuk - az orvosok valamely feudális úr szolgálatában állottak, annak háziorvosai voltak, vagy pedig városi szolgálatban tevékenykedtek (KUBINYI 1985. 69). Kinevezett városi orvos - néhány erdélyi szász város kivételével - gyakorlatilag nem volt. Az 1460-as évektől - tehát éppen a fentebb közölt oklevél időszakából - ismerünk Budán orvosokat, akik polgári családból származnak (KUBINYI 1966. 235). Számuk kicsi a század végéig, időszakonként egy-kettő. Rendszerint nemességet szereztek, és a polgárság legtekintélyesebb, legvagyonosabb rétegéhez tartoztak (SCHRAUF 1902. 60). A középkor végi orvosok társadalmi súlya és helye egyrészt megfelelt a nagyurak vezető állású, származásuk szerint a középbirtokos nemességhez tartozó familiárisokénak, szolgálattevőinek, másrészt a városi vezető rétegnek. Mindezek ellenére városaink zömében egyetlen orvos sem működött, vagy ha igen, úgy csak rövid ideig. Még a jelentékeny Pozsonyban is - ahol pedig gazdag és teljes levéltári anyag áll rendelkezésünkre - csak viszonylag kevés orvost ismerünk (ORTVAY 1892. II. 284-187). Tanulságos a Jagelló-kori Sopron példája. 1504-ben ugyan egyszerre két orvos is feltűnik a városban, de rövidesen odébbállnak (HÁZI 1930.II/5. 168, II/6. 285). Várható lenne, hogy a városi fejlődés következtében e pályát több polgári származású választja, ám átvizsgálva a beiratkozott hallgatók anyakönyveit kiderül, hogy a késő középkorban (XV-XVI.) egyetlen budai származású hallgató sincs (VERESS 1915). Pestről egyetlen ifjú iratkozott be (SCHRAUF 1904. III. 145). A XV-XVI. században a városi tanács fogadta fel az orvosokat, akik a tekintélyes polgárokat kezelték, nem pedig a nincstelen vagy kispénzű plebejusokat (KUBINYI 1970. 64). Még a polgárság vagyonosabb rétege sem tudta igénybe venni gyógyító tudományukat. 1491-ben a bécsi egyetem orvosi kara foglalkozott azokkal a vádakkal, hogy a doktorok csak 2 dukát (annyi mint 2 magyar forint) ellenében tartanak vizitet (SCHRAUF 1904.III. 25). Két dukát egy vizitért hallatlanul nagy összeg, hiszen egy ökör ára 2-3 forint volt. Ha a tanult orvosdoktorok nem törődtek a szegények tömegével, akkor ki gyógyította őket? Budán, az ország fővárosában 1526-ig egyetlen sebészt ismerünk. A sebészeti teendőket a középkorban nem csupán, sőt elsősorban nem egyetemet végzett orvosdoktorok látták el (HERMANN é.n. 32-34, KÖNIGER 1958.29). A szorosabban vett sebészeken kívül sebészkedtek a borbélyok és a fürdősök, akik gyakran a chirurgusokkal közös céhet alkottak (SZÁDECZKY 1913, HINTS 1939. II. 286287, EPERJESSY 1967, ÉRI 1975). Az oklevél szövegéből nem tűnik ki egyértelműen, hogy a szekcsőn lakó gyógyító személy milyen végzettséggel rendelkezett, hiszen a medicus (ez szerepel Mátyás szóban forgó oklevelében) nem minden esetben jelentett