Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

MŰHELY - LÁBADI KÁROLY: Nazarénusok a Drávaszögben

A reformáció fellegvárában, Laskón ugyancsak megjelentek a nazarénusok. Ács Zsigmond lelkész, korának neves műfordítója írja: „A laskói nép hitéletét erősen megrázta az ide is bekapott nazarénizmus. Most ugyan már terjedése kezd szűnni (...). Az együgyűk előtt némi szentség illatában állnak. Különben a nazarénusok önző faj, a szeretetet csak magok fajára szorítják. Nekik nem kell sem egyház, sem haza, sem tudomány, sem művészet. Minden kezdeményöket maguk szeretnék elélvezni. Gyermekeiket járatják iskolába: de neheztelnek, hogy olvasás, írás, számoláson kívül más valami taníttatik. Az első keresztények ezen torzképeit a ki közelről látja, kezdi megérteni azt az utálatot, melylyel a mívelt görögök és rómaiak az ős keresztények iránt viseltettek."

14 1910-ig számuk elérte a hatvanat. A református egyházból való kitérés lassan megszűnt, sőt a nazarénusok száma negyvenre csökkent, amihez hozzájárult az egyházi adóterhek mérséklése, ugyanis ez számos esetben okként szerepelt.

15 Várdarócon ugyancsak talált követőkre a nazarénizmus. Elsősorban a nők körében tett népszerűségre. 1885-ben 13 tagot számlált a felekezet.

16 A halászfalu, Kopács prédikátora, ha papos terjengősséggel is, de az egyetlen volt, aki nemcsak egy-két adatot igyekezett leírni, hanem megkísérelt magyarázatot adni, milyen okok miatt sorakoztak fel többen a nazarénusok tanításai mögé a Drávaszög népéből. Választ kísérelt fogalmazni arra, hogy az úgynevezett „futkározó hamis atyafi17 ak által szervezett igaz-hitűek táborába" miért kapcsolódtak be a falu lakosai közül. A „hitbeli rajongók", a nazarénusok - ahogy nevezi őket - között a falusi ember „úgy látja, hogy ott többen is vannak olyanok, mint ő, sőt mint mondják, legnagyobb része olyan. Szinte jólesik lelkének, hogy ott társai keblökre ölelik, undok vétkeit szemére nem vetik, s bizonyos időre vezeklést, bűnbánatot fogad. Ha megunta ott az életet, visszatér ismét az édes anya keblére, melyet imént megtagadott, sőt kigúnyolt, arcul csapdosott, megvetett." A kopácsi egyházközségben számuk feltűnő módon szaporodott. „De vajon mi lehet ennek a szaporodásnak az oka?" - tette fel a kérdést a kopácsi tiszteletes. Egyetlen biztos okot vélt felfedezni, s ez a „hitbeli rajongás, a képzelődés, az álomlátás (visio), s bizonyos különczködő farizeusi szenteskedés, mely mind az egyház, társadalmi és erkölcsi életnek, minden állami életnek végtelenül kárára van." Mielőtt töredelmesen elismeri, hogy a felkezetnek a sok elmarasztalás ellenére vannak erényei, sőt követendő cselekedetei, a hibáit sorolja el: „Egyik dologtalanságra, heverésre vezető út éppen a vagyonközösség (ti. a nazarénusoké - L.K.), mely ha egész nagyságában nem is, de bizonyos tekintetben keresztül van vive közöttök. Példát tudok, hogy egy szegény asszony leánya szolgálati keresményét kiosztotta a hívők között egy évvel ezelőtt; ma sem kapta vissza, és hihető, hogy nem is fogja soha. Továbbá szent buzgolkodások mellett feledik napi munkáikat. Mi aztán kézzel foghatólag elszegényesedésre vezet. Hanem aztán a nagy szenteskedés mellett, a lélek mellett nagy gondjuk van a testvéri közösségen kívül a testnek jó létére. Hova tovább mindinkább botrányos erkölcsi életökön kívül megrovást érdemel az az eszem iszom, dínom dánom, melyet vidéki atyafiak látogatása alkalmából rendeznek, természetesen, hogy kölcsön fejében, mert alkalom adtán vissza látogatják azokat csapatostól.