Baranya. Történelmi közlemények. 5-6. évfolyam (1992-1993/1-2)

SZEMLE - F.FONT MÁRTA: Történelem és régészet kapcsolódási pontjai az Árpád-kor kutatásában

IQ , Kniezsa István ma is aktuális megállapításai azt mutatják, hogy az Árpád-kori Magyarország szláv lakosságának jelentős részét már a honfoglaló magyarok itt találták, e népesség zömében a nyugati és a déli szláv csoportba sorolható. A szintén jelenlévő 19 keleti' szláv elemek vagy a honfoglaláskor „behurcoltak", mint Györffy György véli, vagy később betelepült népesség. A Kárpát-medencében élt szlávok régészeti hagyatékát illetően Fehér Géza úttö20 rő-rendszerező munkája után Szőke Béla vállalkozott hasonlóra, jelentősen módosítva a korábbi véleményeket. Azóta viszont - tudomásunk szerint - hasonló volumenű összegzés nem készült. Mióta az S-végű hajkarikákról bebizonyosodott, hogy nem tekinthetők etnospecifikus leletnek

21 úgy tűnik, a korai Magyarország szláv népességéről alkotott ismereteink nem növekedtek még negatív eredményekkel sem. Ez alól kivételt képeznek Cs.Sós Ágnes Dunántúlra kiterjedő kutatásai, amelyben szerencsésen ötvö22 ződtek a régészeti eredmények a társadalomtörténet megállapításaival. A továbblépés lehetőségét mindenképpen az ásatások számának gyarapodása jelentené! Az Árpád-kori szláv népességről alkotott kép finomítására lehetőséget teremt a különböző forráscsoportok egymással kombinálása. Erre vállalkozott Makkai László az Erdély története I. kötetében. 3 Makkai a kis számú régészeti lelőhelyet a szlávok települési gócpontjainak fogja fel: ezek a Maros középső folyása mentén, a Küküllők vidékén és az Olt felső folyásánál találhatók. A régészeti anyag északon keleti szláv jellegű, a középpontban kis létszámú bolgár lakosságra lehet következtetni, míg a délnyugaton élő szlávság bizonytalan eredetűnek és az avarokkal jelentős mértékben keveredettnek mutatkozik. Az a körülmény, hogy viszonylag kis területen többféle típusú szláv névadással találkozunk, illetve az, hogy az erdélyi szászok betelepülése időben meghatározható, segít szétválasztani a különböző időben keletkezett szláv helyneveket. 1. Az Aranyos-Maros vidék helynevei a nazális hangokat még ismerő, archaikusabb nyelvi állapotot rögzítenek. Az innét származó régészeti leletek déli párhuzamokat mutatnak. így Makkai e sávban vonja meg az erdélyi bolgár uralom határát. 2. A Szamos vízvidékének szlávokra utaló helyneveinél magyar és román párhuzamos helynévadás jellemző. Ezek egyértelműen orosz etnikumra utaló elnevezések. Makkai vélekedése szerint a tatárjárás emberveszteségeinek pótlására betelepültekről, illetve betelepítettekről van szó. Erdélybe érkezésük a románokéval azonos időpontra datálható. 3. Erdély déli részének szláv lakossága (Hunyad megye) közelebbről nem meghatározható. E létszámában jelentős népesség a német bevándorlást beolvadás nélkül érte meg, mivel a helynevek román alakja közvetlenül a szlávból származik. E népesség asszimilációja csak a középkor végére következett be, elsősorban román környezetben. Ahhoz, hogy Makkai módszerét a középkori Magyarország egészére ki lehessen terjeszteni, szám szerint több ásatásra és egységes szempontok szerint rendszerezett ku-