Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - HORVÁTH J. GYULA: A pécsi egyházmegye kialakulása

voltak ezek, akik külföldről származtak, és ismervén a nyugati hazájuk fejlett okleveles gyakorlatát kívánták a pápák által megerősített okmányok kiadását. Szó esett az okirathamisításról is, ami természetesen nem a mai szemmel nézve hamisításnak minősülő tényálladékot meríti ki. Inkább azt kell mondanunk, hogy ezek a hamisított oklevelek - akkor, amikor az írásos okmányok szokása elterjedt - pótolni akarták a joggyakorlat által már úgyis elismert tényt, amely szerint bizonyos jogcselekmények vagy tények annak az illetékes személynek tulajdonítandók, akiknek nevére a hamisítások rátestálni igyekeznek. A középkori joggyakorlat nagyon gyakori velejárói az ilyen hamisítások, amelyek tulajdonképpen csupán átteszik a szóbelileg már megtörtént, a valóságban már gyakorlott jogok használatát az írásbeliség nyelvére. E manipulációknak tulajdonítható az a hat oklevél, amelyekről a szakkritika kétséget kizárólag megállapította, hogy hamisítványok. Néhány szót azonban kell szólnunk arról a négy oklevélről, amelyeket valódinak tart a szakirodalom, mert mind a négy oklevél alapvető információkat közöl a pécsi egyházmegye alapításáról. E négy oklevél közül az elsőt, a veszprémvölgyi apácák monostorának alapítólevelét minden oklevélkutató külön tárgyalja, mert ez úgy kiadásának idejét, mint nyelvét, kiállítóját tekintve alapvetően különbözik a másik háromtól. Szent István király udvarában - már Gézáéban is - voltak keresztény papok, előbb a Sarolttal érkezett keleti szertartású szférából, majd mindinkább latin nyelvű egyházi férfiak, térítőpüspökök és térítőpapok. Nyilván az első kancelláriai munkákat ők végezték. Működésükről azonban emlék nem maradt. Az első ilyen emlék, amely korunkra maradt, a veszprémi monostor alapítólevele, amelyet eredeti görög nyelvéről Simon pécsi püspök Kálmán király uralkodása alatt, 1109-ben fordított le latinra, miután az eredeti görög szöveget is átmásoltatta. Tudjuk, hogy Kálmán király 1096-ban vagy 1097-ben vette feleségül Roger szicíliai király leányát, Buzillát. Bizonyosan a királyné kíséretében érkezett hazánkba az a Simon nevű egyházi férfi, aki 1106-ban pécsi püspök lett. Mivel ő szicíliai származása miatt jól tudott görögül, azért bízta meg Kálmán a munkálatok elvégzésével. Az ok, amiért az eredetit le kellett másolni, egy kellően nem tisztázott körülmény, ami miatt az okmány hitelét vesztette, tehát annak alapján egy hiteles példányt kellett készíteni, és azt ismét a királynak kellett érvényességi záradékkal ellátni. Ezt a munkát végezte el Simon püspök, mégpedig - amint a ránkmaradt példány tanúsítja - tökéletesen. A görög eredetit lemásoltatta, lefordította latinra, a latin szövegben elmondja az átírás okát és megjegyzi, hogy a birtokviszonyokat - az eredetiben találhatótól eltérően - az átírás időpontjában levő állapotoknak megfelelően írja le. Ez számunkra nagyon jelentős dolog, mert úgy az eredeti görög nyelvűben, mint a latin fordításban olvasható Sarlós falu neve, amelyről a latin szöveg azt is megállapítja, hogy itt az apácák népei közösen laktak a pécsi püspök népeivel, akinek szintén van itt részbirtoka. Ezt pedig Simon pécsi püspök bizonyára jól