Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - KOSZTA LÁSZLÓ: Hiteleshelyek a pécsi egyházmegyében 1353-ig

volt szükség a vidéken. Nyomósabb ok azonban az, hogy a bátai kolostor a 13. század folyamán magánkegyuraság alá került (SÖRÖS 120.). 1267-ben Koroncói Péter fia István, majd Balog (sinistri) fia Miklós comes és fia Mihály, 1291-től pedig Lőrinc fia Kemény baranyai ispán kegyurasága alá tartozott (RA. 3782.). A hiteleshelyek tevékenységének nagyságát, illetve hírüket, tekintélyüket jól mutatja, hogy földrajzilag mekkora területről keresték fel őket, vagy hívták ki hites emberüket. Az Árpád-korban, sőt 1353-ig lényegében nincs szabályozva az egyes hiteleshelyek területi kompetenciája, csak a későbbi törvényekben találunk arra irányuló törekvéseket, hogy bizonyos ügyekben azon megyére korlátozzák az adott konvent vagy káptalan működési terét, ahol az fekszik. Az országos bíróságok leggyakoribb tartózkodási helyével kapcsolatban azonban már a 13. század végére kialakultak a fentebb már említett országos joghatóságú hiteleshelyek. A hiteleshelyek működési tere nem igazodott sem az egyházi sem a világi közigazgatási határokhoz. Talán egyedül a székeskáptalanok esetében mutatható ki az egyházmegye orientáló szerepe, amely a püspöki székhely funkcióiból ered. Itt működött például a szentszéki bíróság, vagy bizonyos kánonjogilag szabályzón ügyek elintézése, a falusi egyházak liturgiájához is nélkülözhetetlen dolgok beszerzése csak a püspöki székhelyen volt lehetséges. így ezek a momentumok a székeskáptalani hiteleshelyet az egész egyházmegyében ismertté tették. A pécsi káptalan oklevéladó tevékenysége is lefedi az egész püspökséget, sőt jóval túl is terjed azon. Felkeresték a káptalant például Zágrábból, Körös és Verőce megyékből, Somogyból, a teljes Szerémségből, a Duna-Tisza közből, Bács és Bodrog megyékből, sőt 1329-ben a zalavári várhoz tartozó birtokokra is Pécsről hívtak hiteleshelyi embereket (ZALA I. 232.). Legtöbben azonban kétségkívül Baranyából jöttek, már az egyházmegye északi része, Tolna megye felső szegélye sem tartozott Pécs törzsterületéhez. A két nagy székesfehérvári hiteleshely szerepe itt már dominánsabb. A pozsegai káptalan működési köre már jóval korlátozottabb. Az Árpádkorban szinte kizárólag Pozsega megyére terjedt ki, két alkalommal szerepel még Valkó megyei helység, egyszer-egyszer Somogy és Verőce megyei település. A 14. században Valkóból a pécsi, a boszniai, a bácsi és a szenternyei káptalan kiszorította a pozsegai egyházat, amelynek törzsterülete továbbra is Pozsega megye maradt, de gyakran jártak el verőcei és Körös megye keleti és középső vidékén fekvő birtokok ügyében, sőt a Száván túlról, Orbáz megyéből is felkeresték a hiteleshelyet. Pécs várad területi kompetenciáját pontos feldolgozás hiányában csak hozzávetőlegesen ismerjük. Természetesen Baranyából és Tolnából fordultak leggyakrabban a konventhez, de tudunk somogyi és Bodrog megyei személyekről és birtokokról is. A szekszárdi konvent körzetének magját Tolna megye képezte, de sokszor