Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - KOSZTA LÁSZLÓ: Hiteleshelyek a pécsi egyházmegyében 1353-ig

szerepelnek okleveleiben baranyai birtokok egészen a Dráváig, Bács és Bodrog megyeiek pedig széles sávban a Duna mentén Apatin magasságáig. Ritkán, de felkeresték a szerzeteseket Somogy keleti, Fejér megye déli részéből is (SZAKÁLY 28-30.). A kis konventeknek jobbára csak helyi jelentőségük volt, működési körük a konvent közvetlen közelére terjedt ki. Az okuri templomosok esetében például a Somogy és Baranya megye határán fekvő Karán és a konventtől délre eső Baksa Okurtól számítva 15 km sugarú körön belül helyezkednek el. Földvár esetében az egyetlen lokalizálható helység maga a kolostor székhelye. Cikádornál valamivel nagyobb területről beszélhetünk. Páli birtok a kolostorral átellenben a Duna túlsó partján feküdt, de a bátmonostori réven keresztül könnyen elérhető volt. Lajmér valamivel messzebbre, úgy 25 km-re volt Cikádortól. A Duna mellett húzódó hadiút azonban közvetlen összeköttetést teremtett a falu és a hiteleshely között, de talán az igazi ok, amiért a lajmériak Cikádorhoz fordultak az, hogy az apátságnak is voltak birtokai a faluban, és így jól ismerték a cikádori cisztereket a helybeliek. A pécsi egyházmegyében működő hiteleshelyek szinte kivétel nélkül forgalmas út mellett vagy annak közvetlen közelében voltak. így a földvári, a szekszárdi és a cikádori a Duna partján haladó országos, sőt a jeruzsálemi zarándokút 11. század eleji megnyitása óta nemzetközinek nevezhető főútvonal mentén, a pécsváradi, a pécsi és az okuri pedig a Mecsek lábánál húzódó, nagyjából a mai 6-os út nyomvonalát követő forgalmas út mellett. Egyedül a pozsegai feküdt kedvezőtlenebb helyen. Ennek következtében az oklevelek megőrzésének, mint fontos hiteleshelyi tevékenységnek a feladatát a Pozsegavárott letelepedett ferencesek rendháza vette át. A mezővárossá fejlődött település a megye központjában a Nekcséről a brodi révhez tartó és az Or ja va völgyében futó út találkozásában volt. A hiteleshelyek egymással is kapcsolatban voltak, mivel saját ügyeikben nem adhattak ki oklevelet, s ezért kénytelenek voltak a szomszédos egyházhoz fordulni. Különösen intenzív összeköttetés alakult ki Pécs és Pécsvárad, illetve Szekszárd és Pécsvárad között. A hiteleshelyek elhelyezkedése a terület népsűrűségi viszonyaira és gazdasági fejlettségére is utal. A hiteleshelyek működésének megindulásával az írásbeliség dél-dunántúli és Dráván túli terjedésének fokozatait lehet finom metszetekben bemutatni. Magánjogi írásbeliségre a 13. század elején jelentkezik igény az egyházmegye területén, s ezt a század közepéig egyetlen egyház el tudta látni. Az 1250-es évektől már a három legnagyobb hiteleshely dolgozott, s az egyházmegye déli végein önálló hiteleshely működése is szükségszerűvé vált. A század közepére, amint azt a pécsváradi oklevéladás is mutatja, a konventek hiteleshelyi tevékenységének az 1232-es törvényben korlátozott szerepköre megszűnt. Egyenlővé válnak a káptalanokkal. A vidék írásbeliségének ugrásszerű fejlődése az 1270-es években tapasz-