Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - KOSZTA LÁSZLÓ: Hiteleshelyek a pécsi egyházmegyében 1353-ig

folytattak hiteleshelyi tevékenységet. Különösen a johanniták jeleskedtek e téren. Sok, kisebb hiteleshelyük mellett három, a székesfehérvári, az esztergomi és a felhévizi konventjük igen nagy forgalmat bonyolított le. Rendházaik a káptalanok felépítését követték, így a hiteleshelyi tevékenység felelőse itt is a lector volt. A lovagrendeknél fokozatosan háttérbe szorult a kezdetben igen erős lovagi karakter, s a 13. század folyamán a rendtagok összlétszámának legfeljebb egyötödét, de valószínűleg, hogy csak a tizedét adták a lovagok. Talán a templomosok őrizték meg legjobban eredeti jellegüket. A hiteleshelyi munka bázisát rendjük papi tagjai adhatták. Érdekes, hogy a pécsi egyházmegyében a templomosok egy kis konventje, az okuri Szent Lőrinc egyház is végzett hiteleshelyi munkát. 1275 körüli időből három oklevelét ismerjük. Egy esetben királyi parancsra tartott határjárást a praeceptor (RA 2524.), másikban egy bírói ítélkezésnél jelölték ki tanúnak a konvent emberét (H. VI. 162.), a harmadikban pedig Boxa (Baksa) birtokmegosztásánál szerepelt az egyház (AUO. XII. 186-7.). Az utóbbi eset azonban azt mutatja, hogy a konvent oklevelének hitelét a felek nem érezték megfelelőnek, mert a pécsváradi egyházzal azonnal újra írásba foglaltatták. A határjárást viszont a templomosok okleveléből vették át. Talán csak amiatt fordultak korábban a lovagrendi egyházhoz, mert így nem kellett a távoli pécsváradi hiteleshelyi ember kiszállásának költségeit is fedezniük. Kis johannita hiteleshelyet sejthetünk a Pozsega megyei Pakrácon. 1250 körül IV. Béla a Rád nemzetség három tagjának külföldi követ járásuk alkalmával nyújtott szolgálataik jutalmául Pozsega megyében birtokokat adott, s a határok megállapításánál a pozsegai comitissa, a gotói apát, illetve konventje és a pozsegai káptalan mellett említik a pozsegai praeceptort is (SM. IV. 433.). 1266-ban pedig Cerkvenig és Radvánc határleírásánál szerepelnek a pozsegai káptalan és a megye ispánja mellett a pakráci keresztesek (SM. V. 412-3.). A pécsi egyházmegyében a négy káptalanon kívül 28 bencés, premontrei, ciszterci és lovagrendi kolostor működött a 14. század közepéig. Közülük tíz folytatott hiteleshelyi tevékenységet, de nagyobb jelentősége csupán ötnek, a pécsi és a boszniai székes-, a pozsegai társaskáptalannak, illetve a pécsváradi és a szekszárdi bencés konventnek volt. A másik öt kisebb monostor csak időlegesen működött hiteleshelyként, egyikük oklevéladása sem igazolható a 14. század első negyede után. A káptalanoktól, illetve az Ugrin érsek által alapított, de csak egy oklevelével idetartozó tisztes völgyi konventtől eltekintve, a közhitelű oklevéladást folytató egyházak közös jellemzője, hogy mind királyi alapítású és végig az uralkodó család közvetlen kegyurasága alá tartozó monostorok voltak. A pécsi egyházmegye hiteleshelyei közül meglepő módon hiányzik a Szent László király alapította bátai bencés apátság. Ennek okát többek között talán abban kereshetnénk, hogy közelében működött az 1270-es évektől kezdve már a szekszárdi és a cikádori hiteleshely, így újabbra már nem