Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - KOSZTA LÁSZLÓ: Hiteleshelyek a pécsi egyházmegyében 1353-ig

Az első szekszárdi nótáriust 1321-ben említik. A pécsi és a pozsegai káptalani hiteleshelyekkel ellentétben az ismert szekszárdi nótáriusok nem egyházi személyek, hanem a konvent fizetett világi alkalmazottai voltak (SZAKÁLY 1968. passim). A nagyobb konventek hiteleshelyi tevékenysége mellett figyelmet érdemel néhány kisebb kolostor oklevéladása is, noha ezekről jóval töredékesebbek ismereteink. Néhány fennmaradt diplomájukból az oklevéladás belső szervezetét sajnos csak kevéssé lehet rekonsturálni. Az 1270-es évek elejétől van nyoma a cikádori ciszterci kolostor hiteleshelyi tevékenységének. A cikádori egyház is királyi alapítású volt. Az első magyar ciszterci apátságot II. Géza király hozta létre a Bécs melletti heiligenkreuzi kolostorból Magyarországra települt szerzetesek részére. A 18 magyar ciszterci monostor nagy része ugyan királyi alapítású, s a gazdag, jól felszerelt egyházak közé tartozott, mégis csak néhányuk - borsmonostori, egresi, pásztói, zirci folytatott egyébként is csekély hiteleshelyi tevékenységet (MIKLÓS

Y 1940. 177.). Az okok egyrészt a rend jellegéből következnek. Elsősorban gazdasági tevékenységre, a mezőgazdaság fejlesztésére törekedtek, az oktatás, a könyvkultúra, s így az írásbeliség alárendelt szerepet kapott a fehér barátoknál. A ciszterci szerzetesek rendházaikat is a világtól távoli, eldugott, nehezen megközelíthető völgyekbe építették fel. Másrészt a rend azért sem játszhatott nagyobb szerepet a jogi írásbeliségben, mivel egy rendi nagykáptalani előírás nyomán a kolostoroknak nem lehetett konventi pecsétjük. A ciszterek közül csak az apátok vésethettek maguknak pecsétnyomót, így a hiteleshelyi oklevéladás egyik legfontosabb feltétele, a közösségi pecsét hiányzott náluk. Ugyan a szigorú rendelkezést 1335-ben feloldották, de a magyar szokásjogban addigra már kialakult a hiteleshelyi tevékenységet folytató rendek köre. A Tolna megye délkeleti részén a Duna közelében fekvő apátság oklevéladása nem túl jelentős. Összesen hét hiteleshelyi oklevélről van tudomásunk (BÉKEFI 1894. 34—6.). Az oklevéladás praxisának kezdetlegességét jól mutatja, hogy a teljes szövegében ismert hat oklevél közül ötöt kelet nélkül adtak ki, holott ebben az időben már szinte általánosnak mondható a napi dátum szerinti keltezés. Az írásba foglalt jogügyletek is csekély értékűek, például 10 hold föld egy telekkel 2 márka értékben (AUO. IX. 102-3.). Viszonylag nagyobb értékű lehetett az Albert cornes fia Mihálynak Óvári Konrád birtokán történt hatalmaskodásakor keletkezett kár. Az oklevél szerint 64 ökröt, 14 lovat, 250 köböl fehér lisztet és 11 hordó bort vittek el (AUO. X. 457-8.). A konvent a fennmaradt oklevelek számához képest sokszor járt el hatóság megbízásából. 1272 körül Mojs nádortól (H. VII. 138), kétszer pedig III. András királytól érkezett mandátum (AUO. X. 441-2., RA. 4405). Jóllehet 1353-ig formailag nincs királyi engedélyhez kötve a hiteleshelyi tevékenység folytatása, ezeket a megbízásokat mégis úgy értékelhetjük, hogy az uralkodó általuk de facto elismerte a konvent oklevéladó tevékenységét. Mojsnál talán a