Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - KOSZTA LÁSZLÓ: Hiteleshelyek a pécsi egyházmegyében 1353-ig

királyi prépostságokkal (Székesfehérvár 1184, Buda 1211, Arad 1221) egyidőben kezdte meg a hiteleshelyi oklevéladást. A pécsi oklevéladás megindulásában mindenképpen ki kell emelni Kalán püspök szerepét, aki a királyi kancelláriából Pécsre kerülve onnan néhány írnokot is magával hozhatott, s a helyi lehetőségekre építve bizonyosan tevékeny része volt a hiteleshely megszervezésében. A káptalani írásbeliség töretlen fejlődését mutatja, hogy az 1230-as évtizedből már nyolc oklevelet ismerünk teljes terjedelmében. Az évtizedek elején még a püspök említése szükséges az oklevelek bizonyító erejéhez (H. VIII. 28), de 1232-től már csak a káptalan méltóságviselőit sorolják fel (KOSZTA 1989. 14-17.). Ebben az időszakban dőlt el az is, hogy a többi székeskáptalanhoz hasonlóan Pécsett is az olvasókanonok fogja irányítani az oklevéladást az iskola vezetése mellett. Tekintélyemelkedését mutatja, hogy noha az 1217-es, 123 l-es diplomák mégcsak meg sem említik a lectort, 1232-től pedig az oklevél kiadásának felelősét jelölő ún. „damus per manus" formula után szerepel Tamás olvasókanonok neve. Egy 1239-es püspöki oklevél tanúnévsora, amely a püspöki székhely kanonokjainak hierarchiáját mutatja, a két prépost után az első méltóságviselőként említi Tamás mester lectort (SM. IV. 81.). A tatárjárás pusztítása sem okozott visszaesést a káptalan hiteleshelyi praxisában. A kanonokok, számos más dunántúli egyház papjaihoz hasonlóan, Székesfehérvárott vészelték át a nehéz időket, azonban a hiteleshelyi levéltárat nem sikerült elmenekíteniük, s az 1242-ben a pécsi székesegyház sekrestyéjében elpusztult (AUO VII. 273.). A tatárjárás után azonnal újraindult az oklevéladás, az első oklevél 1243 októberéből maradt ránk (SM IV. 204.). A pécsi káptalan közhitelű oklevéladásának első szakasza az 1250-es évek végéig tartott. Ebben az időben kizárólag privilegiális alakban állítanak ki okleveleket, és nem tudunk arról, hogy a király vagy nagybírái igénybe vették volna a káptalant. Az első királyi mandátumról 1259-ből van tudomásunk. Az 1260-as évtized elejétől igazolható, hogy pátens és zárt alakban is adtak ki okleveleket. Ezután az oklevelek differenciált kiállítási módjával is érzékeltetni lehetett a jogügyletek közötti különbséget. Az olcsóbb, gyorsabban elkészíthető pátensek lehetőséget adtak a káptalani írásbeliség kiszélesítésére, az ügymenet lerövidítésére, s ezzel újabb társadalmi rétegek fordulhattak magánjogi ügyeik írásbafoglalásáért a hiteleshelyhez. A káptalani oklevelek a század második felétől a világi bíróságok előtt perdöntő értékűvé váltak, 1250-ben hallunk arról utoljára, hogy az országbíró a pécsi káptalan oklevele mellé még két tanú megesketését is kívánta volna (F. IV/2. 104.). A kiadott oklevelek szövegének egyre határozottabb egyöntetűsége, az egyes oklevéltípusok formuláinak következetes használata bizonyítja, hogy Pécsett az 1290-es évek elején kialakult a hiteleshelyi kancellária. Az a testület, amely a nótárius irányítása és a lector felügyelete alatt az oklevelek