Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - KOSZTA LÁSZLÓ: Hiteleshelyek a pécsi egyházmegyében 1353-ig

írásbafoglalását és kiadását egyre inkább hivatalszerűen végezte. Az oklevelek stílusának tanúságát megerősíti, hogy 1294-ben említenek Pécsett először nótáriust Dámján személyében (AUO. X. 162-165), majd 1306-ban Manfréd zágrábi prépost pécsi püspökké választása jegyzőkönyvének aláírói között egy, név szerint már nem azonosítható kanonok nótárius mellett Gáli lectort a káptalan kancellárjának nevezték.

1 Pécsett a kiterjedt hiteleshelyi munka elvégzéséhez mind műveltségüket, mind számukat tekintve elegendő klerikus állt rendelkezésre. Az 1260-as évek második felében a pécsi és a regölyi főespereseket a bolognai egyetemen találjuk (VERESS 1941. 8-11.), 1346-ban pedig János prépost tanult egy azonosítatlan itáliai egyetemen. Kiemelkedő tudású klerikus volt András pécsi olvasókanonok székesegyházban lévő hiteleshelyi levéltárhoz sem lehetett könnyen hozzáférni (POR 1889. passim). Összességében elmondható, hogy a Dél-Dunántúl legnagyobb hiteleshelye a pécsi káptalan volt, kiadott okleveleinek száma az ország legforgalmasabb hiteleshelyeiével vetekedett. A pécsi püspökség Dráván túli írásbeliségének központja apozsegaszentpéteri káptalan volt. Az először 1217-ben említett prépostság alapítási idejét nem ismerjük. A pozsegai medence betelepedését figyelembe véve létrejöttét a 12. század második felére, végére tehetjük. Alapítója talán a századvég egyik pécsi püspöke lehetett, s prépostja egyben pozsegai főesperes is volt. Közhitelű oklevéladását a káptalan már az 1220-as években megkezdte, de az első ránk maradt oklevelének tiszta kódexírása bizonyítja, hogy nem lehetett nagy forgalma ebben az időben, mivel tagjai még nem ismerték a jogügyletek írásbafoglalásánál gyakrabban használt, gyors írástípusokat. Az 1250-es évekig újabb oklevél kiadásáról nincs tudomásunk. A környék jogügyleteit a pécsi káptalan foglalta írásba (KOSZTA 1989. 15). A rendszeres hiteleshelyi munka így Pozsegán csak a 13. század közepén indult meg, de igazi fellendülése csak az 1280-as évekre esett. A pátens oklevelek Pécshez képest húsz év késéssel, az 1270-es évek végén jelennek meg. Az oklevéladás irányítását a 13. század végéig az őrkanonok látta el. Pozsegán csak későn, az 1290-es években hozták létre a lectorságot. Mivel az új méltóság megszervezése a pécsi káptalan olvasókanonokságának mintájára történt, joggal állíthatjuk, hogy az iskolát is ebben az időben hozták létre. A hiteleshely felügyelete tehát a 14. századtól került át a lectorhoz, s az 1330-as évektől a nótárius alkalmazása is folyamatosan igazolható. E tisztséget mindig egy kanonokkal töltötték be. Nagyobb hiteleshelyi forgalom lebonyolítását már a pozsegai egyház nagysága sem tette lehetővé. A préposton kívül tizenkét tagja volt a káptalannak, de az Anjou-korban hét-nyolcnál több egyszerre ritkán tartózkodhatott Pozsegán. Az alsópapságot is csak néhány klerikus képviselhette. A káptalan tagjainak műveltségét vizsgálva az 1260-as években két egyetemre járó kanonokjáról tudunk, Demeter kánonjogot tanult, Orbász prépost pedig mint a