Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - KOSZTA LÁSZLÓ: Hiteleshelyek a pécsi egyházmegyében 1353-ig

pokat és az iskola nagyobb diákjait is hozzászámoljuk, akkor közel száz ember jöhet számításba a hiteleshelyi munkával kapcsolatos teendők elvégzésénél. A 14. század első negyedének végétől azonban az intellektuális réteggé váló kanonokok egyre ritkábban vesznek részt a sok fáradsággal járó iktatások és idézések elvégzésében, helyüket átadják az alsópapság tagjainak, akik rá voltak szorulva arra, hogy csekély jövedelmüket így is kiegészítsék (KOSZTA 1988. 19-22.). A káptalan hiteleshelyi munkáját természetesen befolyásolta a püspöki székhely belső helyzete. így az 1270-es években érezhetően megtört az oklevéladás korábbi időszakban tapasztalható lendületes növekedése. Az ok bizonyosan Jób püspök és a kanonokok viszálya, amely az 1260-as évek elejétől adatolható, amelynek következtében Jób halála után a káptalan hosszú ideig nem választ püspököt. Később, az 1290-es évek végén a Kőszegiek akarják hatalmukat Pécsre és a káptalanra kiterjeszteni (H. VIII. 310.). 1300-ban III. András király azért kénytelen a pécsváradi konventhez fordulni, mert Heyzew, aki 1301-ben mint baranyai, tolnai és bodrogi ispán szerepel, felgyújtotta Pécset és más károkat is okozott a pécsi egyháznak, ráadásul a káptalan pecsétje is zár alatt volt (AUO. X. 373.). A 14. század elején a Kőszegiek nevében Miklós cantor tartotta megszállva a pécsi várat, s még kanonoktársait sem engedte oda be, így a beadványok stílusában, kiállítási alakjában nem akartak lemaradni a pécsi scriptorium írnokai. így ez a kapcsolattartás is emelte a helyi írásbeliség színvonalát. Péccsel kapcsolatos III. Béla 1181-ben kiadott diplomája is, amelynek árengájában elrendeli az uralkodó a magánjogi ügyek írásba foglalását. A Baranya megyei Szeles prédium eladományozásának tanúi között a pécsi székeskáptalan tagjait is ott találjuk (FORSTER 1900. 345.). Mezey László az oklevél kiállítóját is egy pécsi scriptorban keresi (MEZEY 1966. 288.). Magunk részéről a pécsi papok közvetlen szerepét az oklevél kiállításában, annak fejlett szerkezete és modern, a káptalanokban akkortájt még nem használt írástípusa miatt ugyan nem tudjuk elfogadni, de azt nem tartjuk kizártnak, hogy a birtok határjeleinek lejegyzésében a pécsi kanonokok is feladatot kaphattak. Az oklevél egy példánya pedig a székesegyház sekrestyéjébe kerülhetett (SOLYMOSI 1984. 99.). A határjárás, valamint a mások okleveleinek megőrzése pedig már a hiteleshelyi tevékenység részét képezte. A közhitelű oklevéladás megindulása sem váratott magára sokáig. Ennek első nyoma egy 1214-ben kiadott, s kivonatosan megmaradt oklevél (AUO VI: 440-442), 1217-ből pedig már teljes szövegében is ránk maradt egy bizonyságlevél. A diplomát a pécsi egyházmegye vezetőinek, Kalán püspöknek, Tyburcius pozsegai prépostnak és a főespereseknek a felsorolása zárja le. A felsorolás jelzi, hogy jónak látták, ha az oklevél hitelét a pecséten túl a tanúk megnevezésével erősítik meg (AUO XI. 153-154). A pécsi káptalan így a jelentős székeskáptalanokkal (Veszprém 1181, Esztergom 1208, Győr 1210, Várad 1215) és a nagy