Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - HORVÁTH J. GYULA: A pécsi egyházmegye kialakulása

vagy ha jobban tetszik - Gutheil Jenő, a veszprémi egyházmegye neves történetírója nevezi így szívesen - adományozólevele. Ugyanis ez az okmány a veszprémi egyházmegyéről már mint meglevőről beszél, amelynek joghatósági területét írja le és a birtokokat sorolja fel, amiket „Szent Mihály egyházának" adományozott a szent király. Szentpétery valószínűnek tartja, hogy az eredeti Szent Istvántól származó oklevél kelte 1002, mert a már meglévő egyházi intézmények (pannonhalmi apátság, a veszprémi egyházmegye) számára kellett szabatosan meghatározni a joghatósági területet, biztosítani birtokjogokat, külön adományokat kellett vitathatatlanná tenni. Ezt pedig nyilván már érkezésének esztendejében - még 1002-ben - elkészítette Heribert C, talán egyedül, talán a vele érkezett írnokokkal egyetemben. A pécsi egyházmegye alapítólevelével kissé másként áll a helyzet. Ez az oklevél ugyanis, mint szövegéből kitűnik, kimondottan alapítólevél. Szövege azonban az idők folyamán sok romláson ment keresztül. A négyszeri átírás nagyon megviselte az eredeti szöveget. Az 1009-re datált okiratot 1205-ben, 1235-ben, majd 1350-ben átírták, és e legutóbbi átírás másolata maradt fenn a somogy vári konvent egy 1404-es évszámot viselő okmány gyűjtemény ében. Természetesen a másolatok szaporodásával a hibalehetőség is mindig nő az eredetihez képest, különösen ha az átírásokat szándékosan valami jogbiztosító manipuláció miatt készítik. Ez történt a pécsi alapítólevéllel is. Az általános vélemény szerint ugyanis a ma meglévő okmány elődje egy XIII. században keletkezett másolat, amely az idézett időpontban valami határviszály kapcsán született. A szöveg ezért megrövidült, hiszen kihagytak minden olyan dolgot, amelyek a határper szempontjából nem voltak fontosak. Az oklevél a dátum szerint, ami rajta olvasható, 1009-ben Győrben kelt. A mai vélemények szerint ez nagyon is valószínű, mert amint a továbbiakban látni fogjuk, a pécsi püspökség alapítása az egyházmegye-alapításoknak második etapjára esik. Sokkal nehezebb a dolgunk, ha az oklevél szerkezetét vizsgáljuk. Azt ugyanis már megállapították, hogy milyen a szerkezete a korabeli okmányoknak. Amint mondottuk, sok császári oklevél eredetiben is fennmaradt, és ezekből össze lehet állítani egy olyan formulárét, amelyek körülbelül megadják a mintát, ahogy ezek az okmányok készültek. A sorrend rendesen a következő: a bevezető Krisztus monogram után Isten segítségül hívása (invocatio), majd a király neve és címe következik; maga az okmány szövege egy rövid bölcselkedő résszel (arenga) veszi kezdetét, ezután következik a rendelkező rész, amely elmondja az intézkedés tárgyát (itt vannak felsorolva az adományok), a szöveg végén a földi büntetés (poena) és az örök büntetéssel való fenyegetés (anathema), majd a megerősítő pecsétes formula (corroboratio) következik. Ez természetesen csupán általános és nem minden részletre kiterjedő formula, amelyen az írnok ötletessége módosított. Különösen a már említett Heribert C-ről tudvalevő, hogy eredeti egyéniség, aki nem csupán másol egy okmány vagy formuláré alapján, hanem tudatosan igyekszik fogalmazni, és a fogalmaz-