Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - HORVÁTH J. GYULA: A pécsi egyházmegye kialakulása

ványok a zárt kereteket néha feszegetik. De annyira azért soha nem keverik össze a részeket, mint amennyire a pécsi alapítólevélben az látható. Ha részletesen vizsgáljuk a részek elhelyezését, az oklevél - ahogy ma előttünk fekszik - tulajdonképpen kétszer végződik. A püspökség határainak felsorolása után corroboratio és erre a királyi aláírást helyettesítő signum jön, ami az oklevelek végén, a dátum előtt szokott állni. Oklevelünkben azonban csak ezután következik a világi (poena) és az örök büntetéssel fenyegetés (anathema), mindezek után pedig a kelet. Az oklevélrészek ilyen szokatlan felforgatása teljesen ellentétes a megszokottal, és nem csupán a sok átírás eredménye. Amint mondottuk, az egyik másolat határvita céljára készült, és abba csupán a célnak fontos részeket vették bele. Ennek köszönhető az is, hogy az adományozások kimaradtak a későbbi másolatokból. Pedig az adományokra magában a szövegben utalás is történik. Meg is kísérelték ezt a hiányosságot valahogyan megmagyarázni a történészek. Koller azt mondja, hogy volt a pécsi egyházmegyének egy másik oklevele, ebben benne volt az, ami az általunk ismert oklevélből hiányzik és amit mi szeretnénk, ha benne lenne. Bár ennek valószínűsége sem teljesen kizárt, de mégis az egyszerűbb és valószínűbb nézethez tartjuk magunkat, és Ortvayval azt valljuk, hogy az oklevél csonka, a másolások során kimaradt belőle az adomány birtokok felsorolása. Némi finomítással ezt vallja Szentpétery Imre is, aki summázva fejtegetéseit arra a megállapításra jut, hogy a pécsi egyházmegye alapítólevelét valamelyik átírás rövidíteni igyekezett, mert csupán a határok leírása volt a fontos. Györffy nézetét már említettük, aki a változtatás idejét egy XIII. századi birtokper idejére teszi. A pécsi egyházmegye történetének ezt a mindennél becsesebb emlékét közöljük most Érszegi Géza kitűnő fordításában: A SZENTHÁROMSÁG, MINT OSZTHATATLAN EGYSÉG NEVÉBEN! István, Magyarország királya. Tudja meg minden most élő és az ez után élő hívünk, hogy mi a szent apostoli követ, Azo püspök egyetértésével, valamint az ő és a többi híveink, püspökeink, határőr ispánjaink, ispánjaink, nemkülönben kisebb rangú személyeink jelenlétében elrendeltük a pécsi püspökség megalapítását Isten és az ő összes szentjei dicsőségére. Bonipertust tettük meg oda püspöknek. Megállapítottuk és megerősítettük annak kiváltságait és határait. Az első határszakaszt Zemogny kisfalutól Tapeon faluig húztuk meg, a másodikat Ozorától egészen addig, amíg az egy másik Lupa nevű vízhez nem érkezik el, a harmadikat a Kapóstól egészen az Almás vizéig; a negyedik, amelyet kőároknak hívnak, a Dunától kezdődik és a Szávánál végződik. Hogy ez a hatalmunkból fakadó nemes cselekedet állandóan és bolygatatlanul fennmaradjon, az erről készített hártyaoklevelünkkel megpecsételtettük. Ha valaki ezen határokat megsérteni merészelné, az annak nyomán fizessen 100 jóminőségű aranyfontot, felerészben kincstárunknak, felerészben az említett püspökségnek,