Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - HORVÁTH J. GYULA: A pécsi egyházmegye kialakulása

területet - úgy, ahogy erejük engedte - a 864-ben keresztény hitre tért bolgárok tartották uralmuk alatt. Egyházi szervezetről ebben az időben e gyéren lakott vidéken még nem tudunk, de az újkeresztény bolgár nép még nem is lehetett alkalmas ilyesféle feladat vállalására. Azonban e részen is, éppen úgy mint másutt, a bizánci császár ugyancsak azonosította a birodalmi érdekeket a keresztény missionálás feladatával. Kereszténnyé lenni és a bizánci érdekeket szolgálni a bazileusz felfogása szerint azonos volt. A keresztény univerzalizmus eszméje, a minden népet egy testvérként egyesítő krisztusi gondolat ekkor mindkét keresztény formáció számára ismeretlen volt. Nagyon is evilági célokért, praktikus uralmi eszmékért folyt a keresztény térítés. A pápaság tekintélye is igen mélyen állott ez időben, arra mindenesetre teljességgel elégtelen volt, hogy a kereszténység diadalmas útját eszmei és gyakorlati síkon szervezze. E két oldalról közeledő egyházi hatás úgy szervezetében, mint eszmei tartalmában egy csapásra elenyészett a magyar honfoglalással. Nem annyira azonban, hogy mint emlék és mint lehetőség a későbbi szervezkedés kereteként meg ne maradjon a magyar egyházszervezés idejére. A magyarok bejövetele radikálisan új tényhelyzetet teremtett a Kárpát-medencében. Árpád magyarjai egységesek voltak a besenyő támadás okozta vérzivataros menekülésben, fejedelmük éleslátású a honszerzésben, ravasz pusztai fő a lehetőségek felismerésében, a kor - európai - szintjének megfelelő feudális államot teremteni nem tudtak, erre egyelőre minden lehetőség hiányzott. Élték a maguk törzsi életét, sajátos törzsszervezetükben és ősi szokásaik szerint. Országot szervezni még nem tudtak, nem is akartak, csupán törzsüknek szálláshelyet, népüknek életlehetőséget, maguknak és katonai kíséretüknek pedig külön jövedelmi forrást igyekeztek biztosítani a kalandozások révén. Az augsburgi vereség, amely a céltudatos nyugati szervezkedés folyománya volt a váratlan, keleti taktikával küzdő pusztai nomádok ellen, megteremtette azt az ideológiai válságot, amely szétzúzta a kalandozások sikereiben vakon bízó elemek mindeddig indokoltnak látszó optimizmusát. Ennek következtében magán a törzsszövetségen belül is megindult egy mélyreható bomlás, átszerveződés. A kalandozó törzsek vérvesztesége oly nagy volt, fegyveres erejük annyira meggyöngült, hogy itthon, saját kis uralmi területükön is mind kevésbé tudtak úrrá lenni a nehézségeken. A fejedelmi törzs intakt maradt, fegyveres ereje, ménesei, alattvalói gyarapodtak. A „kenyér" nélkül maradt törzsi fegyveresek kénytelenek voltak elszegődni a vezéri törzs urának szolgálatába. Az pedig nem tétovázott, hanem minden adandó lehetőséget fölhasznált egy szilárd központi hatalom és egységes ország megszervezésére. A különböző, szétzilált törzsi csoportokat céltudatos telepítéssel összekeverte, további szervezés céljára alkalmasnak látszó helyeken széttelepítette, megakadályozandó, hogy a központi hatalommal szemben törzsi hatalmi csoportosulások jöjjenek létre. Árpád