Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - HORVÁTH J. GYULA: A pécsi egyházmegye kialakulása

törzséből születtek olyan nagyformátumú egyéniségek, akik e feladatokra alkalmasoknak bizonyultak. Olyan nagyfejedelmek, akik a divergens erőket össze tudták fogni, a sok kis hatalmasságot meg tudták törni, és a törzsek „uruszágaiból" országot, majd hatalmas államot tudtak teremteni. E nagyívű munkának, amely a számtalan etnikai csoportosulásból egységes nemzetet teremtett, három nagy vezéregyéniség volt a megalkotója: Taksony, Géza és Szent István. E kronológiai sorrend emberi tehetségüknek, politikai fontosságuknak rangsorolása is lehet. A magyar államiság számára a legnagyobb potenciális veszélyt Bizánc jelentette. A magyarok honfoglalása itt, a bolgár-bizonci végeken ugyancsak fait accomplit teremtett. Megkezdődik a vészesebb manőver is, az ideológiai behatolás keresztény térítésnek álcázva. 951-ben Theofülaktosz pátriárka „Turkia" püspökévé szenteli Hierotheosz szerzetest. E Turkia alatt kétségtelenül az Erdély-Maros-Tisza vidékét kell értenünk. Ide küldi tehát a császár mint missziós püspököt Hierotheoszt. A püspök talán 20 évig is működött e területen, és ha írásbeli nyoma nem igen maradt e térítésnek, annak okát egészen máshol kell keresnünk. Sőt, azt kell mondanunk, hogy a magyarság első szervezett térítése éppen bizánci oldalról indult el. Hogy milyen távol jutott Gyula lányával, Sarolttal, azt a veszprémvölgyi görög apácakolostor alapítása mutatja. Az árpádtörzs legnyugatibb részébe, a veszprémi fejedelmi udvarházba is utat talált a görög térítés. Több írásos emléke nem maradhatott ennek a keleti térítésnek, mint a veszprémvölgyi görög nyelvű alapítólevél, mert az okmányokat és krónikákat már a nyugati hatás teljes érvényesülése idején latin papok írták, akik természetesen nem jegyezték fel ezt az erőteljes bizánci hatást. Panaszkodik is egy, a XII. század elején keletkezett ószláv nyelvű irat amiatt, hogy a görög birodalmat az István nevű magyar fejedelem váratlan halála után sok megrázkódtatás érte. (Ez az István a keresztségben István nevet nyert Gyula, erdélyi törzsfő.) E sok megrázkódtatás eredményeként és a „görögök tétlensége miatt" a latinok könyveikkel és írásaikkal istentelen hitüknek megnyerték a magyarokat. A mű ugyan már a végleges szakadás után keletkezett, és így a polemizálás hangján íródott, de sok valóságelem van benne és annak tanúságtétele, hogy a magyarok közt a térítést először Bizánc indította meg. Ennek eredménye lehetett az, hogy oly sok bazilita monostor volt még a későbbiekben is hazánkban, hogy azokról III. Ince pápa még 1204-ben is megemlékezik. Egy III. Ince pápától származó levélből ugyanis arról értesülünk, hogy a magyar király kéri a pápát, hogy egy püspökségbe egyesítse a görög monostorokat, mert azok a megyéspüspökök nemtörődömsége és a görögök züllöttsége miatt végveszélybe kerültek. Ha még 1204-ben is ily sok görög monostor van hazánkban, érthetetlennek kellene tartanunk, hogy a pécsi egyházmegye, amely végső soron közel fekszik a bizánci hatásszférához, nem őrzött volna meg sok bizánci jellegű nyomot. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy ily keleti hatás a pécsi egyházmegye