Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - ROZS ANDRÁS: A Foederatio Emericana Pécsett

zökkel (memorandumok, interpellációk útján) küzdjön, és ígérte, hogy a kérdést állandóan napirenden fogja tartani. Különösen az ún. idegen, azaz más magyar egyetemekről, valamint a külföldi egyetemekről származó diplomákkal rendelkező egyetemi hallgatók felvétele ellen folyt a zúgolódás.

21 Az emerikánás ifjúság egy nem jelentéktelen része azonban az óvás ellenére résztvett a november-decemberi pécsi egyetemi ifjúsági nagygyűléseken, ahol célul tűzték ki „a magyar keresztény ifjúság jogainak és érdekeinek megvédését", ennek érdekében pedig memorandumban követelték az idegen egyetemekről jött zsidó hallgatók számának a numerus clausus által meghatározott arányok szerinti rendezését, diplomájuk nosztrifikálásának megtagadását. Felkérték még a magyar társadalmat, hogy kizárólag keresztény és magyar ügyvédhez, mérnökhöz, orvoshoz forduljon, keresztény, magyar üzletben vásároljon, ilyen iparosokkal dolgoztasson, ne járassa az erkölcsromboló nem keresztény sajtót (Pécs, 1933. dec. 13.). A memorandumot eljuttatták a budapesti, a szegedi és a debreceni egyetemekre, az ifjúság csatlakozását várva. Az Emericana országos és pécsi vezetősége azonnal felismerte az akció politikai és szélsőséges jellegét, és határozottan elhatárolta magát és tagságát az azonosulástól, mire a pécsi emerikánás társadalom szabályosan kettészakadt. A memorandumot támogatók plakátokon hívták fel híveiket arra, hogy ne iratkozzanak be az egyetemre. Ezt vallotta a Ludovicana és a Barania korporáció is. A Quinque-t, mely engedelmeskedett a pécsi káptalannak, árulónak bélyegezték. A Foederatio Emericana Ifjúsági Vezérsége végül olyan kiáltványt tett közzé, melyben felszólította az emerikánás ifjúságot a beiratkozásra, egyben elítélt „minden olyan mozgalmat és eszközt, amely az egyetemi és emerikánás esküjével ellenkezik" és „amely az ország belső békéjét és külpolitikai érdekeit veszélyezteti". A pécsi Emericana-vezetés a legtovább ellenálló Ludovicana seniorát elmozdította és egy tanársegéd öregurat ültetve helyébe curiális gyűlésen ítélte el a korporáció politikai szereplését.

22 Az országos egyetemi akcióvá vált pécsi ifjúsági memorandum-ügyet elsősorban a Turul Bajtársi Egyesület szélsőségesei szervezték, ezúttal első ízben sikerült a politikai mértéktartására, józanságára apelláló Emericanát is egy egységes ifjúsági politikai lépésbe bevonniuk. Ennek következménye az lett, hogy egyrészt az Emericana régi vezetői és az új idők szellemének engedelmeskedő új ifjúsági tagsága között megromlott a viszony - ez a tény a korábbi Emericana-vezetők lemondásához vezetett (Scipiades nagyprior, Módly referendárius)

23 , másrészt pedig az Emericana és a Turul között a korábban sem rózsás kapcsolat elmérgesedett és állandó torzsalkodásokhoz, incidensekhez vezetett az egyetemen és az utcán is sokszor. Az Emericana-vezetők panaszolták is, hogy hiába rendelkezik egyesületük mintegy kétharmaddal nagyobb tagsággal a Turulénál, a Turul „újsághírekkel, röpiratokkal oly jól administrálja magát, hogy a közvélemény állandóan felül nekik". Az Emericana-vezetés felismerte a szélsőjobb pártjainak az egyetemi ifjúság gondolkodására gyakorolt befolyásában rejlő veszélyeket is. A budapesti administrator, Hideg József már 1934-ben felhívta a pécsi Emericanavezetők figyelmét - bizalmas közlésben - arra, hogy a „nyilaskeresztesek itt nagyon keresik soraikba az emerikanásokat". Ezzel kapcsolatban az Emericana-vezetés hangsúlyozta: „az Emericana nem politizál és óva intünk mindenkit, hogy katolikus és magyarellenesen szervezkedjék. E két dologra azért gondolunk, mert Hitlerek a concordatum ellenére sem védik kellően a katolicizmust, másrészt pedig úgy tudjuk, hogy ambícióik egészen a Dunáig, másfelől a székely havasokig terjednek. Ha ez igaz