Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - ROZS ANDRÁS: A Foederatio Emericana Pécsett

lampionok, játékok. Az egyesületben tagsági díj nincs, az egyesületi tagok (urak, hölgyek és hallgatótagok) önként adakoznak. A korporáció jövedelemforrásai a zenész-matinék, családi estek esetleges jövedelméből, az emerikánás nagy bál bevételéből, a curiának és corporációnak juttatott esetleges adományokból származnak. Az egyesület kiadásai egy egyesületi év alatt minimálisan 500 pengő, ezek: lakás, fűtés, világítás, központi jutalék, újságok, folyóiratok, szalagok, jelvények, nyomtatványok, adminisztrációs költségek. Az egyesület segélyeket ad, 1924/25-ben 400 pengőt, majd 1926/27-től 600 pengőt készpénzben az arra rászorult tagjainak kölcsönként, valamint „fehérnemű, ruha, cipő, ebéd alakjában, a dominusok és nagyasszonyok révén, szem előtt tartva azt a katholikus elvet, amit a jobb kéz ad, ne tudja a bal!" Az egyesület házbért fizet (a székház után), 1927-ben havi 52 pengőt (a testvér corportiókkal együtt). Az egyesületnek fizetett alkalmazottai nincsenek, tiszteletdíjat senkinek sem fizetnek. A tagok az önkéntes megajánlást 80%-ban teljesítik. A Quinque Ecclesiensis korporáció hamarosan, 1924 elején kiépítette belső szerveit. A már az alapításnál működő curia mellé létrehozta a „nagyasszonyok és kisasszonyok clubját".

12 A Quinque korporáció színvonalas műsorokkal, előadásokkal kezdte meg működését, melyek a kor által fölvetett témák köré szerveződtek (párbaj-kérdés, a zsidóság kultúrája, magyarországi szerepe).

13 A pécsi Emericana az 1920-as évek közepétől több új korporációval gyarapodott. A középosztálybeli katolikus szülők előszeretettel küldték gyermekeiket az Emericánába, mert e tagság által biztosítani akarták gyermekük társadalmi helyükhöz méltó neveltetését a keresztény-katolikus erkölcs és az úri modor elsajátítása által, másrészt társadalmi presztízsüket így akarták megvédeni vagy éppen megszerezni. Természetesen divat, sikk is volt emerikánásnak lenni és mindenképpen többet, értékesebbet jelentett a katolikus pécsi polgárok, hivatalnokok szemében az Emericánához tartozás, mint más egyesülethez. Az évről évre növekvő Emericana-tagszám megkövetelte az alapszabály szerinti új korporáció-alakítást 50 fő felett; a Quinque ezt már 1925-ben meghaladta (EM. ALKOTMÁNY 6).

14 így 1925 májusában mintegy 30 fő curialista kivált a Quinque Eccliensisből és megalakította a Ludovicana corporatiot - nevét az Emericana ciszterci eszmei indíttatása és kapcsolatai miatt a Ciszterci Rend pécsi Nagy Lajos gimnázium névadójáról kapta. 1927-ben újabb két korporációnyi levente vált ki a már korábban működőkből, az Alta Ripa és a Barania, míg a legfiatalabb pécsi korporáció az 1935-ben alakult Istropolitana volt. Az Alta Ripa Tolna város római kori nevének választásával a Tolna megyeiek „közönségét" célozta meg bekapcsolni a „katholikus eszmények gondolatkörébe".

15 Az Alta Ripa dominusai közül többen Tolna megye városaiban (Szekszárd, Dombóvár, Dunaföldvár)

16 laktak, de a korporáció tagsága nem volt egyértelműen Tolna megyeinek mondható. A korporációk között tagságuk és öreguraik foglalkozása vagy lakhelye szerint egyébként a levéltárakban található jegyzékek alapján nem lehet lényeges különbségeket megállapítani, ugyanakkor ma már nyugdíjas, egykori Emericana-tagok elbeszélése szerint a három középső korporáció (Ludovicana, Alta Ripa, Barania) fogta össze a vidéki egyetemi hallgatókat, míg a Quinque és az Istropolitana a pécsi emerikánásokat