Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - L. IMRE MÁRIA: A katolikus németség népi hitélete a pécsi egyházmegyében

Máriakéméndet is felkeresték. Néhány szomszédos falu közössége búcsús helyként tartotta számon pl. a cikó-máriaszéplaki romokat, a bátaszéki Mária-Hilf kápolnát, a Palotabozsok-Somberek között álló, ún. Vizitációs kápolnát és szentkutat, stb. A búcsújárás szokásanyagának részletezésétől jelen kereteink között el kell tekintenünk.

15 Mégis megemlítenénk néhány sajátos áhítatformát, amely főleg a németajkú lakosság hagyományteremtésére jellemző. Turbék, Mária-Hilf kegytemploma és a kisebb regionális búcsúhelyek a 18. századtól a német hívők által válnak ismertté. Cikó-Máriaszéplakon a 13. századtól már állt templom, amely a hódoltság alatt rommá lett. Az 1723-tól betelepülő németek körében Mária-Széplak - „Mária-Siblok" néven vált ismertté a templom egykori helye. Később Mária ünnepeken tömegesen keresték fel a romokat. A főbúcsú augusztus 15., Mária mennybevételének napján Szekszárdról, Fékedről, Babarcról rendszeresen jöttek a zarándokok. A babarciak zenekarral érkeztek. Amikor a körmeneti zászlók a távolban feltűntek, a szomszédos Cikó harangjai megszólaltak. Ilyenkor együtt énekelték: „Der Tag ist vergangen, die Nacht ist schon da..." kezdetű szenténeket. Máriaszéplak a magánájtatosság és a közösségi áhítat helyeként így lassan búcsújáróhellyé vált a köztudatban. A hivatalos liturgiától sokszor eltérő szokáscselekmények sajátos népi áhítatváltozatra engednek következtetni. Az emlékezet még megőrizte, amikor a romokhoz a betegségükből gyógyultak százszámra vitték mankójukat, botjukat, és hálából a falakra akasztották. Szokás volt az is a németség körében, hogy házasságkötés után a menyasszonyi koszorút és vőlegénycsokrot üvegezett fadobozba tették, és az első ún. tiszta szobába felakasztották. Később ezeket votív céllal sokan vitték el otthonukból a széplaki romokhoz. A megmaradt szentély falán sűrűn egymás mellett, az 1970-es évek elejéig még láthatók voltak ezek a tárgyak. Palotabozsok és Somberek határán a szántóföldek között áll a Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt kápolna. Épült 1892-ben. A két szomszédos falu szép hagyományaként a második vh.-ig, július 2-án a Visiatatio emlékére a hívek templomi zászlóikkal vonultak a kis kápolnához és szentkúthoz, hogy együtt ünnepeljenek. „Ahogy Mária felkereste Erzsébetet, úgy kerestük fel egymást" - mondogatták ilyenkor. A kápolna búcsúnapja így vált a két faluközösség közös ünnepévé. A falu szakrális lelkületének megőrzésében fontos szerepe volt a vallásos társulatoknak és egyesületeknek. Hagyománya a középkor vallási életében gyökerezik, amikor „A jámbor társulatok (confraternitas) az istentisztelet fényét emelték, az irgalmasság lelki és testi cselekedeteit gyakorolták, nem magukért, hanem egymásért imádkoztak. Egymásért ajánlották fel jótetteiket, egymásért állottak helyt Isten előtt".

16 Az egyletek és társulatok legtöbbször egyházi indíttatásból, de csaknem mindig öntevékeny szervezéssel alakultak meg, így biztosítva a pozitív erkölcsi és hazafias szellemiséget, mely egyben megtartó erőt jelentett a közösség számára. Vegyes nemzetiségű falvak esetében a különböző csoportokat a hitélet gyakorlata kapcsolta össze. A nők körében e legnépszerűbb szakrális közösség a Rózsafüzér, másnéven Olvasós Társulat volt.

17 Mivel közös devóciójuk a templomhoz kapcsolódott, a társulati élet napjainkig sok helyen fennmaradt. Sajátos közösségi rítusa ismert a Tolna megyei Zombáról. Az egykori katolikus telepítésű Zombán az Olvasós Társulat tagjai a szentély egyik oldalához kapcsolódó kápolnában, egy öltöztetős Mária szobor köré gyűlve, szombatonként délután magyar