Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - STJEPAN SRSAN: A horvát bevándorlás és a boszniai ferencesek működése a 18. század elejéig

ferencesek főleg a horvát ajkú lakosság között végezték lelkipásztori teendőiket.

34 Hogy a török előtt és a török alatt is voltak Mohácson boszniai ferencesek, erről eskü alatt vallottak a város legidősebb és legtekintélyesebb lakói, így: 1715-ben Ivan Palikuca bíró (54 éves), Ivan Kustura esküdt (80 éves), Pavao Palikuca esküdt (90 éves), Marko Bilic esküdt (70 éves), valamint Andrija Kujunds, Pavao Grizkapa és Pavao Mutavdzija esküdtek.

35 Sok ferences és katolikus költözött Boszniából Szalvóniába és Magyarországra Szavoyai Jenő 1697-ben Szarajevóból való visszavonulása idején is a Bosna folyó mentén. Adataink 40.000 katolikusról szólnak.

36 Természetesen ezután is folytatódott a kiköltözés annak ellenére, hogy a törökök megszigorították a határ őrzését. A törökök kivonulása után a katolikus egyház újra szervezését Baranyában RADONAY MÁTYÁS IGNÁC püspök kezdte el a jezsuiták és ferencesek segítségével és ért el jelentős sikereket e munkában (1686-1703). ő - nemzetiségét tekintve - horvát (Radonjic) volt, előtte a horvát bánok gyermekeit oktatta és jól beszélt horvátul. Az ő idejében szinte eltűntek az unitáriusok és a reformátusok Baranyából, ugyanakkor a katolikus egyházat pedig újabb horvát lakosság betelepítésével erősítette. 1694-ben bizonyítványt adott ki arról, hogy ő maga tanúja már 23 éve, mint tevékenykednek a fáradhatatlan boszniai ferencesek az Atya szőlőskertjében a vallás megőrzésén a török megszállás alatt és különösen a felszabadító háborúban. A simontornyai uraságok kérésére megengedte, hogy ott a boszniai ferencesek rezidenciát nyissanak és Simontornyán, Ozorán, Pincehelyen, Kis- és Nagyszékelyben, valamint más községekben saját papokat tartsanak.

37 Radonay püspök különös érdeme a baranyai katolikus egyház fejlődése szempontjából az, hogy befogadta a Boszniából a ferencesek vezetésével érkezett, sokacoknak, bosnyákoknak és bunyevácoknak nevezett népet. Ők a Dráva mentén, a báni hegység északi részein és a Dárdáról Siklósra vezető út mentén települtek le. A bunyevácok Ogulin, Brinja, Szerem Hercegovina vidékéről érkeztek. Ezek a horvátok főleg Tolna, de Baranya megye területére is települtek: Baranyavár, Berkesd, Bogdása, Boly, Bozsok, Darázs, Izsép, Dárda, Szekcső (az itteni első ferences atyák: Horvatovic, Milkovic, Draksic, Bakotic, Svilkovic), Egerág, Máriagyüd, Kernend, Lapáncsa, Lánycsók, Lippó, Lőcs (itt tiszteletes Dubrovcanin Pavle Lepi), Mágocs (Grdenic pálos rendi apát telepítette be őket saját egyházbirtokára), Mohács (boszniai ferencesek telepítései), Olasz (Boszniából érkeztek), Hidas, Hidor, Pécsvárad, Szalánta (Stjepan Stipkovic tiszteletes) és Pécs területére, ahol jelentősen megnövelték a már itt élő horvát őslakosság számát.

38 Mindez a horvát lakosság némileg különbözött nyelvjárási szempontból: az őslakosok a „sto" kérdőszót használó „iző" és „ező" nyelvjárást használták, a Közép-Boszniából érkezett bosnyákok az „iző" nyelvjárást (a pécsi horvátok között ez a beszéd a XVIII-XIX. században is használatos volt), míg a Kelet-Boszniából érkezettek a „jező" és „iző" nyelvjárást hozták magukkal. Az ogulini és brinjei lakosok a „Ca" kérdőszavú „iző", esetleg „ező" nyelvjárásban beszéltek. 2-3 generációváltás folyamán a három nyelvcsoport egy egésszé olvadt össze, amelyhez mindegyik adott valamit a magáéból. Érdemes megemlíteni, hogy a brinjei-ogulini bevándorlók adták a „horvát" elnevezést, a XVIII. századtól az egész baranyai területen általánossá vált a horvát lakosság „horvát" elnevezése.

39 Mivel felmerült a határmegvonás kérdése a ferences Bosznia-Srebrena és a Szent