Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - STJEPAN SRSAN: A horvát bevándorlás és a boszniai ferencesek működése a 18. század elejéig

László provincia között, a két helytartó 1700-ban találkozott Rómában és a következőkben egyezett meg: 1. hogy a Szent László provincia szabadon rendelkezik Sziget, Kanizsa, Pécs, Siklós, Verőce, Koprivnica, Hrastovica és Szegust kolostorokkal és székhelyekkel, 2. a boszniaiaknak marad Gradiska, Dubocac, Brod, Kopanica, Sarengrad (Vocin), Nasice, Pozega, Cernik, Zrinj, Pougnia Novi és sv. Katarina. 3. Eszéken és Mohácson mindkét provincia székelhet.

40 Baranya területén a boszniai ferenceseknek és Szent László Provinciának kolostorai egyaránt megtalálhatók voltak. Ez utóbbihoz tartoztak 1733-ban: Varazsd, Zágráb, Krizevci, Remetinci, Ivanac, Krapina, Koprivnica, Csakovac, Verőce, Kanizsa, valamint a kostajnicai és hrastovicai székhelyek, továbbá a pécsi kolostor ALOJZIJE BABlC ill. még 12 páter vezetésével ahol posztókészítő műhely is működött. Ezek a ferencesek tartották fenn a versendi és pécsváradi egyházközséget, uganakkor közülük került ki a pécsi székesegyház horvát prédikátora. Meg kell említeni továbbá a szigetvári kolostort tíz tagjával és egy horvát prédikátorával, valamint a siklósi kolostort hét tagjával és horvát prédikátorával. Ezekben a kolostorokban több nemzetiségű papok tevékenykedtek, míg a boszniai ferences kolostorokban főleg horvátokat találunk.

41 Kolostoraik mellett plébániákat is tartottak fönn a ferencesek. így Dél-Bácskában a bácsi kolostor mellett a következő egyházközségeket találjuk: Bács, Szántóvá, Monostor és Zenta. Bácska északnyugati részében a ferencesek a bajai kolostor köré gyülekeztek és a hozzá tartozó bajai, kalocsai, sükösdi, szent benedeki egyházközséghez. A budai kolostor mellett a horvát lakosság számára a budai Újváros, Tabán, Tököl, Hamzsabég és Ercsi egyházközségek működtek. Perkáta a Földvári kolostorhoz tartozott. 1726-ban a ferencesek Mohács és még négy egyházközség elhagyására kényszerültek, majd elhagyták Paksot, Földvárt, Szentendrét és még négy helyiséget Csikurda környékén. Pavic még megemlíti, hogy a ferencesek a püspöki klérus rendelkezésére bocsátották Törökbálintot, Tárnokot és Csepelt is.

42 Fra Giovanni Battista de Vietri pápai küldött jelentése szerint a boszniai ferencesek 1708-ban mintegy 106 egyházközséget gondoztak: a velencei uralom alatt lévő Dalmáciában 39-et, oszmán igazgatás alatt 24-et, Habsburg területeken pedig 43-at. Ezek az egyházközségek különböző püspökségekben voltak találhatók és leginkább a kolostorokkal, mint a nép szellemi és vallási gyülekezőhelyeivel álltak kapcsolatban.

43 Már a XVII. század végén, de főleg a XVIII. században a Bosna-Srebrena provincia védelmezni kényszerült egyházközségeit és kolostorait, mert a szomszédos ferences provinciák, mint a Zágrábban székelő Szent László és a magyar Világosságos Megváltó és Szent Mária történelmi jogokra hivatkozva a Dunántúlon eltulajdonítani kezdte őket. Ezért a bosna-srebrenai provincia tagjai igyekeztek minél több bizonyítékot összegyűjteni a török megszállás előtti és alatti ittlétükről és tevékenységükről. Ezeket a bizonylatokat EMERIK PAVlC gyűjtötte egybe számos polgári, katonai, egyházi és civil képviselő tanúskodása alapján. Idézi többek között Wilhelm Nesselrode pécsi püspök tanúskodását is, amelyben elismeri a ferencesek érdemeit a vallás megőrzésében Baranya területén.

44 Végül is a határt I. LIPÓT császár vonta meg 1703-ban, majd I. József 1705-ben. így Bosna-Srebrena tevékenykedhetett Szlavóniában és a Dunántúlon, míg a simontor-