Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - STJEPAN SRSAN: A horvát bevándorlás és a boszniai ferencesek működése a 18. század elejéig

horvát vagy bosnyák területekre, ill. fordítva, ne forduljanak azonnal a világiakhoz és ne tévelyegjenek erre-arra, hanem jelentkezzenek először a helység egyházfőjénél, és az ő engedélyével látogassák aztán az otthonokat és végezzék munkájukat.

14 Annak ellenére, hogy Baranya lakossága a sorsdöntő 1526-os év előtt is gyakran volt kitéve török támadásoknak, mégis bíztak abban, hogy a magyar király serege megállítja a török erőket. Amikor viszont megtudták, hogy a törökök óriási haddal Eszéken táboroznak és 1526. augusztus 21-én átkeltek a Dráván, egész Baranya megdermedt a félelemtől. 1526. augusztus 29-én aztán az utolsó remény is szertefoszlott, amikor a magyar csapatok katasztrofális vereséget szenvedtek a mohácsi síkon. Győzelmük után a törökök kirabolták és felégették szinte egész Baranyát, a lakosság nagy részét megölték vagy rabságba hurcolták, csak keveseknek sikerült megmenekülni vagy elrejtőzni.

15 A (HABSBURG) FERDINÁND és Szapolyai JÁNOS közötti trónharcok megkönnyítették a törökök számára a magyar városok elfoglalását és hatalmuk megszilárdítását. MEHMED bég 1529-ben fölégette Mohácsot és Bátát, s elérték Budát. (1541). Az új hatalom nemcsak Baranya addigi politikai-, közigazgatási rendszerét, hanem társadalmi, kulturális, gazdasági, vallási és jórészt etnikai képét is megváltoztatta. Egyszóval, az addigi erős és szerteágazó humanista szellem és általános európai fejlődés, amely a Pannon síkságon, de különösen a Dunántúlon, Szlavóniában és Szerémségben éreztette hatását, a török megszállás következtében leállt és mintegy másfél évszázadra megszűnt. Magyarország 154l-es elfoglalása után a megmaradt keresztény lakosság lelkipásztorhiányra panaszkodott. Ezért a budai és pesti katolikus bosnyák kereskedők meghívták ferenceseiket és hozzáfogtak templomok építéséhez Budán és Tökölön, ahonnan aztán a szerzetesek egészen Székesfehérvárig lejártak. 1664-ben Benlic boszniai püspök Sutjeskán egy oklevelet állított ki, amelyben a budai és tököli egyházkerületeket a bosnyák testvérek tulajdonaként tünteti fel, mert azok a bosnyákok építették Buda eleste után,

16 akik a pesti Szt. József templomból kiűzték a hitetleneket. Ezek az egyházközségek közvetlenül a boszniai provinciáié irányítása alatt álltak, és itt kizárólag boszniai szerzetesek működtek. Az üldözések ellenére az őslakos horvát (szláv) lakosság mégis fönnmaradt Baranya és Somogy területén, valamivel nagyobb számban pedig a Dráva mentén. A reformáció elterjedése a katolikusok számára nehéz napokat hozott 1530 körül. 1550 körül már szinte a teljes magyar lakosság áttért a „helvét vallásra", míg a horvátok többsége hú maradt a katolikus egyházhoz.

17 A kálvinisták és lutheránusok között is hamarosan szakadásra került sor, így a magyarok többsége a kálvinizmushoz, míg a szlovákok és németek a lutheránusokhoz csatlakoztak.

18 Ezekben a nehéz napokban a katolikus lakosságot a szentszék támogatásával kis számú, civilbe öltözött ferences biztatta. így 1581. június 11-én a katolikus lakosság és a boszniai ferencesek köszönőlevelet intéztek a pápához az apostoli küldött kinevezése alkalmából, akit - mondván - úgy fogadtak, mint mennybéli angyalt, aki megvigasztalta és hitükben megerősítette őket... A katolikus egyház nehéz helyzetéről tanúskodik egy pécsi lelkipásztor XIII. Gergelyhez intézett levele 1581-ből, amelyben írja, hogy Pécsett régebben mintegy 300 katolikus pap működött, míg most ő egyedül alig tud megélni, alig jut neki elegendő kenyér, hogy jóllakjon.

19