Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - STJEPAN SRSAN: A horvát bevándorlás és a boszniai ferencesek működése a 18. század elejéig

1543-ban Baranyában még 68 egyházközség működött, de azok lelkipásztoraik elmenekülése, ill. meggyilkolása után könnyű prédái lettek a reformációnak. Arra is volt példa, hogy horvát katolikusok beolvadtak a magyarság közé, főleg az Ormánság területén, hogy életüket és biztonságukat megőrizzék. Érdekes, hogy a kálvinisták szinte semmilyen eredménnyel nem dicsekedhettek a pécsi horvátok között, akik megtartották lelkipásztorukat, és az ottani Mindenszentek templomában gyülekeztek.

20 Koller megemlíti, hogy a kálvinisták és unitáriusok véres összecsapása után a törökök mindennemű hitvitát betiltottak, és Baranyából hamarosan eltűntek a katolikus szerzetesek. Csupán a pécsi horvátok tartottak továbbra is istentiszteletet egy kis fakápolnában azután is, hogy az unitáriusok kizavarták őket a templomukból. Ezt a kápolnát még 1664-ben is említik. Pécsett 1620 körül még volt néhány katolikus horvát ház (Christiani Sclavoni), a környéken mintegy harminc olyan katolikus községet találunk, amelyek többsége horvát volt. 1613 körül a pécsi horvátoknak saját lelkipásztoruk volt STJEPAN NIKOLlC RADOBILJ személyében, valamint 2-3 jezsuita szerzetesük, akik közül némelyik magyar volt.

21 A pécsi egyházközségen kívül a hercegszőlősit említik még 1642-ben, amelyben területi kiterjedése miatt két tiszteletes dolgozott. LUKA és NIKOLA DUBROVCANIN, természetesen civil öltözékben. E lelkipásztorok jelenlétéből ítélve ez a község is horvát volt. Lőcs régtől fogva a mai napig horvát község, bár mint egyházközséget 1642-ben, 1649-ben és 1651-ben említik.

22 1610 körül Mohácson MATKOVlC SIMON volt a lelkipásztor, tőle valamivel délebbre volt található Topolya (Izsép), amely 1644-ben a nehéz háború idejében is megvolt. Mohácstól nyugatra találjuk Szajk (Sajka) egyházközséget, amelynek területén még ma is élnek őslakos horvátok, valamint Versend, Monyoród és Kernend falvakat.

23 Amint látható, az itteni lakosság megritkulása ellenére a török megszállás alatt 11 katolikus horvát egyházközség továbbra is működött ezen a területen: 5 a somogyi, 6 a baranyai részen. Ebből következtethetjük, hogy a vidéken ebben a korban több mint 1000 katolikus udvarnak kellett lennie. A somogyi oldalon Babócsa és Csákány körül voltak találhatók, valamint Babócsától keletebbre a Dráva mentén Pottony (Pattonya), Tótfalu (Tótújfalu), Szent Borbás, Lakócsa, Felsőszentmárton, Sztára (Sztarin) és Bogdása körül, ill. keletre Luzsok, Gordisa, Siklós és Drávaszentmárton felé. Majd ettől északabbra a dombos vidéken volt horvát község található: Mozsfó, Tótkeresztúr, Ibafa, Horváthertelend, Tótváros és Szigetvár környékén. Innen sűrűbben-ritkábban húzódnak egészen Pécsig, majd elhúzódnak hegyes vidéken a Dunáig. Itt a következő falvak voltak horvát lakosúak: Áta, Szőke, Szalánta, Kökény, Németi, Pogány, Szőkéd, Udvard, Kozár, Személy, Lothárd, Birján, Belvárd, Olasz, Sáros, Kernend, Kátoly, Maráza, Monyoród, Versend, Boly, Lánycsók. E falvak helyzetéből látszik, hogy Pécs és Mohács közötti területen szinte egészében horvátok laktak. A Duna mentén délre horvát községek voltak még: Dályok (Dubosevica), Izsép (Topolje), Marok (Gajic), Darázs (Draz), Kiskőszeg (Batina), Nagybodolya (Podolje), Hercegszőlős (Knezevi Vinogradi), Baranyavár (Branjin Vrh), Benge (Sumarica), Lőcs (Luc), Petárda (Baranjsko Petrovo Selo), Torjánc (Torjanci) és Kásád. Ezekben a falvakban még ma is élnek horvátok, de minden bizonnyal a török idők alatt más falvakban is éltek, amelyek a török kivonulása után megszűntek létezni, vagy új lakosságot kaptak.