Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

MŰHELY - STJEPAN SRSAN: A horvát bevándorlás és a boszniai ferencesek működése a 18. század elejéig

A baranyai horvátok katolikus vallásának és népnyelvének megőrzésében nagy szerepük volt a boszniai vikariátus ferenceseinek. A XIII. sz-i Boszniába érkezésükkor döntő szerepük volt a boszniai patarén bogumilok katolikus hitre térítésében. Nagyon könnyen alkalmazkodtak a néphez és szokásaihoz, gyorsan meghonosodtak, összekapcsolva így a kereszténységet, a nyugat-európai kultúrát a hazai bosnyák és horvát hagyományokkal és kiemelkedő segítői lettek a népnek és a boszniai uralkodóknak. Hamarosan megkezdték Bosznián kívüli tértítési munkájukat is. IV. SÁNDOR volt az első pápa, aki megengedte, hogy Bulgáriába, Magyarországra és más helyekre induljanak téríteni. Még 1258-ban kiadott számukra egy engedélyt, mely szerint téríthetnek hitetleneket, keresztelhetnek, új templomokat építhetnek, régieket felújíthatnak, gondoskodhatnak az öregekről és gondjukat viselhetik a hívőknek. A fenti kiváltságokat XXII. JÁNOS pápa részint kiegészítette, részint megváltoztatta. A boszniai ferencesek Magyarország területén is gyorsan terjeszkedtek egyrészt természetük miatt, másrészt mert itt horvát (szláv) katolikus népességre találtak. így a boszniai vikariátus negyedik vikáriusa 1356-ban már magyarországi LUKÁCS atya, ami bizonyítja, hogy már ekkor jelentős volt a hatásuk Magyarországon.

8 XI. GERGELY pápa 1373-ban engedélyezte számukra, hogy templomokat és kolostorokat építsenek Magyarország területén is. Három évvel később (1376) a boszniai ferencesek eljutottak a pécsi, kalocsai és csanádi püspökség területeire és itt átvették a horvát lakosság lelki gondozását, akiket a magyar papság nem értett.

10 A baranyai lakosság, különösen a horvátok életében új fejezet kezdődik a XIV. századtól a Balkán és a Pannon síkság török meghódításával és tart azok egész uralma alatt a vidék török alóli felszabadításáig. Szerbia török megszállása, majd Bosznia eleste 1463-ban, valamint a törökök előrenyomulása Szerémség, Szlavónia és Magyarország területére a XVI. század közepén fejeződik be.

11 A török elől nagyszámú keresztény lakosság menekült északabbra, a biztonságosabb magyar területekre, abban reménykedve, hogy a magyar királynak sikerül megállítani és visszeverni a török előrenyomulást. Valóságos exodusza volt ez a horvát, szerb és magyar lakosságnak, amikor elhagyva otthonukat észak felé vándoroltak. Amikor II. MEHMED szultán 1464-ben tudomást szerzett a katolikus lakosság kivonulásáról, engedélyezte, hogy vallásukat szabadon gyakorolják a császárság területén, saját szokásaik szerint.

12 Mindez azonban üres ígéret maradt csupán. Több adat is szól amellett, hogy a boszniai ferencesek már 1526 előtt is jelen voltak a pécsi püspökségben. Egyik bizonyítéka ennek az is, hogy a boszniai vikariátus tizenkettedik vikáriusa 1420-ban egyházmegyéjének valamennyi pápai központi és egyéb rendeleteit összegyűjtötte és a magyarországi Ozorán helyezte el. Ezt az ozorai kolostort HENRIK pécsi püspök 1423-ban a ferenceseknek adományozta: „Ego fra Blasius de Zalka vicarius Bozne anno 1423. undecimo die mensis Decembris presentavi istam Bullám domino Henrico episcopo Quinqueecclesiensis in specie, et ipse concessit viva voce locum Ozzura ad usum nostrum, iuxta voluntatem Sedis Apsotolice, ubi présentes fuerunt fere omnes Domini de capitulo ante valvas templi."

13 Mivel gyakran nézeteltérésekre került sor a boszniai és magyar ferencesek és klerikusok között, 1514-ben megállapodtak, hogy amikor a magyar atyák ellátogatnak