Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: „In hoc signo..." (A kereszténység kezdetei Pannóniában)

kül városából. Elfogják és Savariába viszik a helytartó elé. Itt a forrásokból részletesen ismert nyilvános tárgyaláson a város színházában próbálja meg Amantinus helytartó rávenni az idős főpapot vallása megtagadására, ám sikertelenül. Quirinus a kihallgatást szinte filozofikus értékű vitává alakítja, s mert hitét nem tagadja meg, a helytartó halálra ítéli. Quirinust a Sibaris (ma: Perint) patakhoz hurcolják, s nyakában malomkővel az áradó vízbe dobják. Az eseményt elbeszélő leírások ezúttal olyan elevenek és hitelesek, hogy bizonyosak lehetünk benne: a legenda első megfogalmazója a szemtanúk sorából került ki (BALOGH 1929. 160 skk., NAGY T. 1939. 65 skk.). Quirinus püspök halálának színhelyén az üldözést túlélt savariai keresztények később templomot emeltek. Ugyanúgy jártak el Sirmium keresztény hívői is, akik Anastasia, Demetrius, illetve Synerotas sírhelye fölé építették későbbi egyházaikat. E sírokat olyan becsben tartották, hogy ők maguk is a mártírok hamvai közelébe kezdtek temetkezni. Sírfelirataikon is feltüntették, hogy a halottat „Synerotas úr mellé" vagy „Synerotas úr jobbja felől" helyezték örök nyugalomra (NAGY L. 1938. 100 skk.). S amikor az 5. században a hunok elől menekülő pannóniai lakosság végleg elhagyja a provinciát, értékei között magával viszi mártírjai maradványait is Rómába, a dalmát partvidékre vagy Görögországba. • A mártírok kora azonban a pannóniai egyház történetének csak a kezdetét jelentette. A 303-ban fellángolt üldözések 308-ra elcsendesedtek, s 311-ben Constantinus császár ismét engedélyezi a keresztények szabad vallásgyakorlatát. 324-től kezdve pedig, amikor a keresztényeket pártoló császár a birodalom egyeduralkodója lesz, a kereszténység gyakorlatilag a Birodalom államvallásává emelkedik. - Ez a világtörténelmi jelentőségű esemény a Birodalom valamennyi területén, így Pannóniában is szinte egyik napról a másikra új irányt adott a szellemi, társadalmi és politikai élet fejlődésének. Az üldözött hitből előbb elismert, majd rövidesen vezető vallás vált, a hit követői pedig bujkáló száműzöttekből elismert polgárokká, városok vezetőivé, a császár tanácsadóivá emelkedtek. A fordulatot Pannóniában a gyors egymásutánban épülő templomok jelzik. Az elnyomatás alól felszabaduló keresztény közösségek mindenütt lázas építkezésbe kezdtek. Mindenek előtt megépültek a mártírokra emlékeztető mausoleumok, amelyek a tartomány minden nagyobb városában - Sirmiumban, Cibalaeban, Poetovioban, Savariában - a keresztény temetők központjává váltak. De jellegzetes alaprajzú temető-kápolnák épültek azokban a városokban is - mint pl. Sopianaeban, Ioviában, Gorsiumban -, ahonnan nem ismerjük az üldözések áldozatait. A korszak talán legfontosabb vallástörténeti jelensége pedig az, hogy a 4. század harmincas évei után a tartomány határmenti településein - Carnuntumban, Brigetioban, Aquincumban, Intercisában - is