Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: „In hoc signo..." (A kereszténység kezdetei Pannóniában)

felbukkannak a kereszténység dokumentumai, annak bizonyságaképpen, hogy a hatalom csúcsán lezajlott ideológiai változást a hadsereg és a hadsereghez kapcsolódó polgári lakosság is lereagálta (NAGY L. 1938. passim, TÓTH E. 1987-88.39 skk.). Az üldözések alóli felszabadulás azonban nem csak jót hozott a fiatal egyház számára. Az üldözés korában egymástól elszakított közösségek vezetői egymástól függetlenül dolgozták ki dogmatikai, rituális, etikai elveiket, így érthető módon - ezek között az elvek között igen komoly ideológiai eltérések mutatkoztak. A vallásgyakorlat szabaddá válása után aztán ezek az eltérő elképzelések nem csak szabadon összeütközhettek egymással, hanem - törvényszerűen - megkezdődött közöttük a harc az egyeduralomért. A 325-ben összehívott niceai zsinat - az elismerten működő keresztény egyház első összbirodalmi tanácskozása - kendőzetlenül hozta felszínre mindeme ellentéteket. - Ezen a zsinaton Pannóniát Domnus sirmiumi püspök képviselte (NAGY T. 1939. 87 skk.). Pannónia keresztényei, mint láttuk, évszázados lemaradással indultak el az egyházszervezés útján. Ez a lemaradás, a poetovioi Victorinus működése ellenére is, még ekkor sem tűnt el. Domnus püspök a niceai zsinaton részt vevő egyházi vezetők ama szárnyához tartozott, akiket ortodoxoknak, azaz a hit alaptételei körül folyó vitákban az ősi értelmezésekhez ragaszkodóknak tekintünk. Márpedig a 4. századra ezzel a dogmatikai irányzattal szemben már számos új iskola alakult ki. - A viták a keresztény hit egyik alapkérdése - Jézus emberi vagy isteni mivolta - körül csaptak össze a legélesebben. Az ortodoxok a Szentháromság-tan hívei voltak, azaz az Atya-Fiú-Szentlélek háromságának isteni mivoltát hirdették, míg a velük szemben álló irányzatok képviselői ezt a tanítást vitatták. Az ellenkező nézeteket vallók táborának vezéralakja Arius alexandriai presbiter volt, aki - erős leegyszerűsítéssel - a szigorú monoteizmus talaján állva tagadta a Szentháromság létét (abban az antik többistenhit továbblépését látta), s Jézus alakjának emberi vonásait hangsúlyozta. Arius tanai 425-re a római világ keleti felében széleskörűen elterjedtek, s a hatalomra törő egyháznak el kellett döntenie, vajon a Szentháromság-hívők vagy az antitrinitáriusok dogmáit fogadják-e el tanításaik alapján (NAGY T.: 1936. 32 skk.). A niceai zsinaton összegyűlt háromszáznál több keresztény vezető hosszas viták után eretneknek mondta ki az alexandriai Ariust, s büntetésképpen működési területéről száműzte a Duna vidékére. Ez a döntés hosszú időre meghatározta a pannóniai kereszténység sorsának alakulását. Arius és a kíséretében érkezett száműzöttek néhány év leforgása alatt a maguk oldalára állították a Duna-vidéki egyházak vezetőit, az ortodox tanokat valló Domnus püspököt leváltották, s helyébe saját pártjuk harcias híveit, Valenset és Ursaciust ültették Mursa és Singidunum püspöki székébe. Ettől kezdve Pannónia keresztény egyházi életét az anianizmus tanításai határozták meg (NAGY T. 1937. 113 skk.).