Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - GERGELY JENŐ: Magyarország és az Apostoli Szentszék kapcsolatai

kívüli lelki gondozás szabadságának megteremtése; a papság polgári foglalkozási lehetőségeinek kérdése; az emigráns magyar papsággal kapcsolatos problémák, és nem utolsó sorban az USA budapesti nagykövetségén menedékjogot élvező Mindszenty József bíboros helyzetének rendezése. A felsoroltakból kitűnik, hogy ezek a kérdések vagy valamilyen formában „megoldást" nyertek a fordulat előtt, vaj^y pedig már a Németh-, illetve Antall-kormány időszakában megoldódtak. így nemcsak az 1950-es egyezmény kölcsönös megegyezéssel történő felmondása volt lehetséges 1990-ben, hanem szinte automatikusan érvényét vesztette az 1964-es részmegállapodás is. Ezt az egyezményt még 20 év múlva is nagyra értékelte a Vatikán, mert Casaroli bíboros államtitkár szerint ez egyfajta modellként kínálkozott a kelet-európai „szocialista" országokban a katolikus egyház helyzetének elviselhetővé tételében. 1964-et követően tavasszal és ősszel rendszeres tárgyalási fordulók zajlottak le az Államtitkárság tisztviselői, az Állami Egyházügyi Hivatal és a külügyminisztérium képviselői között Budapesten és Rómában, ahol az aktuális kérdésekről folytak megbeszélések. így a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása nélkül - a kádári prakticizmus szellemében - is megvalósult a rendszeres kapcsolattartás Róma és a magyar állam között. Különösen Casaroli bíboros államtitkár tulajdonított nagy jelentőséget a magyarországi modellnek, aminek legmagasabb elismerése volt, hogy annak idején VI. PÁL pápa fogadta Kádár Jánost a Vatikánban, a hivatal elnöke, Miklós Imre pedig két alkalommal is audienciát nyert II. JÁNOS PÁLnál (1984-ben és 1986-ban). Az Apostoli Szentszék és Magyarország legújabb kapcsolatainak kibontakozása az itteni rendszerváltás eredménye, bár kétségtelenül annak előzményei már érlelődtek az 1980-as évek közepétől. Ennek csak főbb állomásait rekonstruáljuk, mert azok objektív értékelésének történelmi távlatai még nem adottak. A fordulat 1988. augusztus 20-án következett be, amikor a Szent István év tetőpontján, a budapesti bazilika előtti misén PASKAI LÁSZLÓ bíboros bejelentette, hogy ő és a magyar egyház, valamint a magyar állam látogatásra hívták M agyarországra II. JÁNOS PÁL pápát. A pápa 1988. november 4-én kelt levelében a meghívást elfogadta, de annak konkretizálását az itteni változásoktól tette függővé. Meglepő módon, nem egy egyházi személy, hanem Pozsgay Imre akkori államminiszter 1989. március 20-i pápánál tett látogatása után közölte a nyilvánossággal, hogy II. János Pál a tervek szerint 1991 őszén látogat Magyarországra. A látogatás előkészületeibe bekapcsolódott a külügy, elsősorban Horn Gyula volt igen aktív ezen a téren j0. A látogatás elől már nagyrészt a Németh-kormány időszakában elhárultak az akadályok. 1989. június 26-án megszűnt az Állami Egyházügyi Hivatal, szeptemberben a szerzetesrendek visszakapták működési szabadságukat, novemberben feloszlatták a katolikus békepapi mozgalmat és az Opus Pacist. Alkotmányjogilag kiemelkedő jelentőségűnek tekinthető az 1990. évi IV. tc. január 24-én történt elfogadása „A