Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - GERGELY JENŐ: Magyarország és az Apostoli Szentszék kapcsolatai

érvényben lévőnek tekintette a főkegyúri jogot, amit azonban - nem lévén megkoronázott apostoli király - az ideiglenes államfő (Horthy) nem gyakorolt. A Szentszék pedig részint ezt az ideiglenes állapotot kihasználva, részint az 1918-ban érvénybe lépő új kánonok értelmében, egyértelműen magához kívánta vonni a főpapi székek betöltését, azaz érvénytelennek tekintette a főkegyúri jogot. Az intesa semplice lehetővé tette, hogy a magyar kormány a megüresedett stallumok betöltésére vonatkozóan óhaját fejezze ki Rómában, tehát nemhivatalos formában szóba hozza személyi javaslatait, akik közül azután a Szentszék remélhetőleg az alkalmasat kinevezi. A kinevezés joga egyértelműen a pápáé lett, a magyar állam előzetesen nyilváníthatott véleményt, amit vagy figyelembe vettek vagy negligáltak. A jó kapcsolatok érdekében azonban legtöbb esetben a mindkét félnek megfelelő kompromiszszum érvényesült. A leghosszabb ideig Budapesten szolgáló és a leginkább köztiszteletben álló nuncius ANGELO RÓTTA címzetes érsek volt. Kiváló kapcsolatai voltak a magyar egyházi vezetőkkel épp úgy, mint a közélet vezető személyiségeivel. Nem próbált egyfajta ellenőri szerepet gyakorolni a magyar egyház felett, és kellően toleráns volt a protestáns felekezetekkel és az izraelitákkal szemben is. Szívesen tett eleget a meghívásoknak és gyakran jelent meg a nemzeti és egyházi ünnepeken, a látványos rendezvényeken is. Kiemelkedően fontos szerepet töltött be az 1938. évi budapesti Eucharisztikus Világkongresszus elnyerésében, megrendezésében és zavartalan lebonyolításában. A pápai nuncius nemcsak az ezeréves múltat idéző Szent István év alkalmával ünnepelt együtt a magyar néppel, hanem vele maradt a megpróbáltatások idején is. Erkölcsi tartását és politikai bölcsességét az 1944—45-ös tragikus időszakban sokan megtapasztalhatták, kormányfők, politikusok és egyszerű üldözött emberek egyaránt. A nuncius a helyén maradt Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után is. A Sztójay-kormány első zsidóellenes rendszabályainak érvénybe lépésekor felkereste a miniszterelnököt, és követelte a humánus eljárást mindazokkal szemben, akiknek a származásukon kívül nem volt semmi más bűnük. A jól tájékozott vatikáni diplomácia ekkor már ismerte a deportált zsidók sorsát, nem volt kétsége afelől, hogy az elhurcoltakra a tömeges megsemmisítés vár. Rótta nuncius és munkatársai - köztük számos magyar egyházi és világi személy, akik számára az elégtétel és az elismerés szinte napjainkig késik - tízezrével állították ki az oltalomleveleket, amelyek a Szentszék spirituális tekintélyére támaszkodva igyekeztek oltalmat nyújtani a rászorulóknak. Az apostoli nunciusnak természetesen csak a diplomáciai testületeket megillető jogai és lehetőségei voltak. Rótta érsek azonban ennél sokkal többet tett. Részint személyes kiállásával, részint a hivatalos római álláspont hangsúlyozásával a magyarországi katolikus egyházat, a papságot, a szerzetesrendeket és intézményeket, de a katolikus hívők millióit is bátorította, a helyes erkölcsi