Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - GERGELY JENŐ: Magyarország és az Apostoli Szentszék kapcsolatai

magatartásra, és az aktív mentési munkálkodásra ösztönözhette. A deportálások május 15-i megindulásakor a nuncius jegyzékben tiltakozott a Sztójay-kormánynál, aminek nem volt konkrét eredménye. A pápai diplomácia lépéseit igyekezett összehangolni a nyilván nehéz helyzetben lévő hercegprímáséval és a püspöki karéval. Róma felszabadulása után, 1944 júniusában XII. PIUS pápa táviratot intézett Horthy Miklós kormányzóhoz, amelyben a deportálások azonnali leállítását követelte. A pápa tehát követének politikai álláspontját erősítette meg és adott neki nyomatékot. Ezzel összhangban Rótta 1944. június 27-én levélben fordult Serédi hercegprímáshoz, hogy a püspöki kar ünnepélyes és nyilvános szószéki tiltakozást tegyen a deportálások ellen. Valószínű ennek is szerepe volt abban, hogy végre 1944. június 29-én megszületett a deportálások ellen tiltakozó közös püspökkari pásztorlevél, amely azonban a kormány ügyes taktikai húzásai nyomán mégsem került szószéki kihirdetésre. A pápa és a semleges országok tiltakozása, az egyház fellépése - párosulva a csendőrpuccs által keltett pánikhangulattal - a deportálások leállítását eredményezte. így a budapesti gettó kiürítésére nem került sor. A budapesti apostoli nunciusnak kiváló kapcsolatai voltak azokkal a magyar katolikus egyházi és világi személyekkel, akik ezekben az években, hónapokban egy kereszténydemokrata mentalitású új berendezkedésen munkálkodtak, így a nuncius közvetlen munkatársai közé számított P. JÁNOSSI JÓZSEF S. J., akinek ismertek voltak baloldali nexusai is, és 1944-ben a kikeresztelkedett zsidók mentésére alakult szervezetnek, a Szent Kereszt Egyesületnek volt az egyházi elnöke, vagy CAVALLIER JÓZSEF katolikus publicista, aki ugyanennek a szervezetnek a világi vezetője volt. Bizton állítható, hogy Rótta és munkatársainak diplomáciai lépései és még inkább konkrét segítő akciói több tízezer üldözött életét mentették meg. Világosan kell látni, hogy az akkori állapotok között mentésre, bújtatásra és menekítésre szinte kizárólag az egyházi intézmények, épületek, szervezetek - és a kellő civil kurázsival rendelkező átlagpolgár - voltak képesek, nem pedig a partizánok, pártok vagy más „ellenálló" alakulatok. Magyarország és a Szentszék kapcsolatainak alakulásában a háborúban elszenvedett magyar katasztrófa új állomást nyitott. A szövetséges hatalmak korábbi döntése értelmében a felszabadított országokból ki kell utasítani azokat a diplomáciai testületeket, amelyek együttműködtek az illető ország fasiszta kormányával. Ami formáljogilag nézve kétségtelenül alkalmazható volt a budapesti apostoli nunciusra is, hiszen ő nem távozott sem március 19-e, sem a nyilas hatalomátvétel, október 15-e után. Helyben maradása azonban nem Szálasi kormányának elismerését jelentette! Éppen ellenkezőleg: azért maradt hivatalában, mert ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy érintkezve a hatalommal megkísérelje a magyarországi katolikus egyház érdekeinek védelmét épp úgy, mint a fentiekben tárgyalt mentési munkálatokat. A Szövetséges