Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - BÁN PÉTER: A világi papság és a papképzés helyzete Magyarországon II. József korában

Egyházmegy A lelkészek, ebből a plébánosok számának növekedése 1782-1790 Az egy papra számított jövedelmi rész (frt), 1790 Szombathely 21 5 85 Veszprém 53 21 276 Székesfehérvár 16 5 179 Pécs 27 14 208 Zágráb 129 74 54 Zengg-Modrus 81 16 26 Diakovár-Bosznia 22 3 153 Összesen 817 251 196 (átlag) A lelkipásztorok száma országosan emelkedett, de a növekmény egyházmegyei megoszlása sok tekintetben hasonlít a szemináriumi tanulók területi arányaihoz. A papi ellátottság ugyanabban a három főpapi territóriumban javult látványosan, ahol a szeminaristák is a legtöbben voltak: Esztergom körzetében és a zágrábi püspökségben haladta meg a növekedés a 100 főt, ill. az egri püspökség közelítette meg ugyanezt a szintet. A nyitrai és a veszprémi egyházmegyékben a papnövendékekhez képest szép számmal emelkedett a ténylegesen szolgáló papság adata, Dalmáciában hasonlóképpen. Természetesen megfontolandó, hogy a Drávától délre fekvő tartományok javuló lelkipásztori összképéhez milyen mértékben járultak hozzá a bosnyák ferencesek. De az ország legtöbb részén nem olyan a statisztikai kép, mintha a rendek feloszlatása határozta volna meg a hívek jobb vagy rosszabb lelkészi ellátottságát.

15 A VIII. számú táblázat arra is nyújt egyfajta - ha nem is abszolút biztos támpontot, hogy az alsópapságnak a jövedelmi esélyei vagy ellentétes megközelítésből nézve: a főpapoknak közvetlen környezetükre történő költekezése mennyire befolyásolták a lelkészek állás vállalásainak irányát. Ugyanis a püspökségi jövedelmekből számítva igen nagy, egy-két esetben akár a tízszerest is meghaladó vagy azt megközelítő javadalmi háttér-különbségekre lehet következtetni. A kalocsai érsekségnél rejlő kiugró adottságok, ill. a váci püspökségnek egy lelkipásztorra vonatkoztatott szintén magas bevételi aránya mintha egyáltalán nem vonzották volna az alsópapságot, ellenben Horvátországnak és Dalmáciának az összehasonlíthatatlanul rosszabbnak mutatkozó pénzbeli lehetőségei nem riasztottak el több mint száz új lelkészt. Ahol a püspökségi jövedelemhányad (az elméleti „kínálat") együtt mozgott a létszámnövekedéssel - mint Rozsnyó, Győr, Szombathely, Veszprém eseteiben látható -, azok az egyházmegyék inkább kivételes és nem típusos térségek benyomását keltik. A püspökségi bevételekből általam kiszámított jövedelmi esélyeltérések eszerint nemigen befolyásolták az alsópapság földrajzi eloszlási irányait. Ha pedig a vagyonosabb