Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: „In hoc signo..." (A kereszténység kezdetei Pannóniában)

Pannóniában a kereszténység előretörése lényegesen lassabban ment végbe, mint a közeli Balkán-félszigeten vagy akár Itáliában (BALICS 1901. 7 skk.). Ennek okai között egyaránt felfedezhetjük a tartomány történetének egyes sajátos vonásait - mint pl. a hadsereg társadalmi és politikai túlsúlyát, az urbanizáció viszonylagos elmaradottságát (MÓCSY 1964. 45 skk. 164 skk.)-, a pannóniai társadalom kevéssé differenciált, sok tekintetben archaikus voltát (TÓTH I., 1975. 190 sk.), és nem utolsó sorban a tartomány hellenisztikus alapozású, görögös kultúrájának szinte teljes hiányát (BILKEI 1979. 37 skk.). Ez az utóbbi szempont azért tűnik szinte döntő fontosságúnak, mivel a kereszténység terjedésének korai időszakában gyakorlatilag egységesen görög nyelvű volt. így Pannónia lakossága már csak nyelvi okokból is sokáig érintetlen maradt az új hit terjesztői, a korai keresztény misszió nagy térítői által (NAGY T. 1939. 20 skk.). Mindenesetre tény, hogy ma sem Sopianaeból, de egész Pannóniából sem ismerünk olyan adatokat, amelyek a keresztény hithirdetés első két évszázadából tanúskodnának az új vallás megjelenéséről (BALOGH 1929. 5 skk., EGGER 1963. 9 sk.). A szép, de történelmileg hiteltelen legendák - mint a markomann háborúk idején halálba küldött legio Fulminata keresztény katonáiról szóló elbeszélés (NAGY T., 1939. 22.) - pedig nem tartozhatnak a történeti vizsgálódás körébe. Pannónia kereszténysége tekintetében az első biztos támpontunk a 260. év tájáról származik, mikor is a Valerianus császár által meghirdetett nagy üldözés során kivégezték a Dráva-Száva közi Cibalae (ma: Vinkó vei, Jugoszláviában) városka püspökét, Eusebiust (NAGY T. 1939. 31.). Ezt követően - a keresztényüldözések meg-megújuló hullámai során - ugrásszerűen szaporodnak az adatok Pannónia mártírjairól és természetesen a mártírok mögött álló népes, szervezett hívőközösségekről. Minden bizonnyal ebben az időben, tehát a 3. század utolsó harmadában alakult ki és erősödött meg Sopianaeban is a kereszténység, jóllehet egyértelműen keltezhető emlékekkel ebből a korszakból még nem rendelkezünk. Azonban tény, hogy az első pannóniai keresztény közösségek délen, a Dráva-Száva közén, Nyugat-Pannónia városaiban és a tartomány belső területein szerveződtek meg, azokon a területeken tehát, amelyek mindvégig Pannónia polgári fejlődésének letéteményesei voltak (NAGY T. 1939. 30., THOMAS 1977. 35 skk.). Sirmium, Cibalae, Siscia, Poetovio, S avaria, Scarbantia, illetve Sopianae, Iovia, Gorsium egyaránt a tartomány ama városai közé tartoztak, amelyek fejlődését a társadalom cilvil rétegei határozták meg, amelyek a provincia legfontosabb polgári-kereskedelmi útvonalai révén közvetlen összeköttetésben álltak Itáliával, illetve a Balkán-félsziget görög nyelvű területeivel. Ezeknek a polgári, kereskedelmi központoknak a lakossága nem csupán azért volt fogékonyabb a kereszténység befogadására, mert tevékenységük és életformájuk révén érzékenyebben reagáltak a Birodalom ekkori nagy