Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: „In hoc signo..." (A kereszténység kezdetei Pannóniában)

szellemi-társadalmi válságára, hanem azért is, mert e városokban nem volt jelen a kor vallásilag legkonzervatívabb eleme, a keresztényellenes hivatalos valláspolitika első számú letéteményese: a hadsereg. - E megállapítás igaz voltát jól szemlélteti a pannóniai kereszténység emlékanyagának gyér volta a tartomány határvidékén. Ma a körülbelül 500 km hosszú pannóniai limes egész hosszában elhelyezkedő összes településről - köztük a nagyvárosokból, Vindobonából (NEUMANN 1954. 41 sk.), Carnuntumból (NOLL 1954. 28 sk.), Aquincumból (NAGY L. 1931. és 1938. 62 skk.) - együttvéve nem ismerjük a kereszténységnek annyi emlékét, mint akár csak egyetlen nagy polgári településről (Vö.: VETTERS 1973. 105 skk.). A kereszténység elterjedésének feltételei között azonban Pannóniában, és ezen belül Sopianaeban sem kizárólag társadalmi vonatkozások játszottak szerepet. Ez a kifejezetten intellektuális vallás elterjedésének korai időszakában sehol sem nélkülözhette az írás magyarázatában is jártas hithirdetőket, azaz azokat a tudós személyiségeket, akik a kor és a környezet követelményeinek megfelelően értelmezték, kommentálták a keresztény iratokat, mindenek előtt az akkor még szövegében sem véglegesen kanonizált Ó- és Újszövetséget. Tudnunk kell, hogy a kereszténység első évszázadait nem csupán a római állammal szembeni élet-halál harc eseményei tették küzdelmessé, hanem az új hit ideológusainak egymás közötti folyamatos ellentétei, az ortodoxok és eretnekek szellemi harcai is. A majdani római állam- és világvallásnak legelőször is saját elvei végleges megfogalmazását kellett elvégeznie, nélkülözhetetlen volt tehát az írásmagyarázók - görög szóval: az egzegéták - tevékenysége. Az Egyház pannóniai történetének első nagy csúcspontját egy ilyen egzegéta, az egyetemes egyháztörténet szempontjából is jelentős tevékenységet kifejtő poetovioi püspök, Victorinus fellépése jelentette. A Dráva-parti Poetovio Pannónia meghódítása óta a tartomány és a tágabb környék egyik legfontosabb szellemi központja volt (ABRAMIC 1925. passim.). A városban működő kormányhivatalok alkalmazottai ideális közeget jelentettek a messziről jött, új szellemi áramlatok befogadása számára, ezzel egyidejűleg ez a város, amely a körzet legfontosabb útvonalainak csomópontja volt, egyszerre volt kumuláló és elosztó pontja Itália, a Balkán és a Duna-vidék valamennyi szellemi-vallási gondolatának (TÓTH I. 1977. 141 sk.). Ebből a szempontból korántsem látszik tehát véletlennek, hogy Victorinus működésének színhelye éppen Poetovio volt, és nem a tartomány valamely más városa. Közvetlen adatokkal ugyan nem tudjuk igazolni, de áttételes meggondolások alapján bizonyosra vehetjük, hogy a tudós püspök körül a 3. század végén valamiféle iskola is szerveződhetett, azaz a tartomány más városaiban működő keresztény közösségek elöljárói valószínűleg rendszeresen felkeresték a poetovioi Victorinust, hogy kicseréljék gondolataikat a szent iratok értelmezéséről, a vallás alapvető elvi-elméleti formuláinak megfogalmazásáról. Erre legfőképp