Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. Emlékszám őszentsége II. János Pál látogatásának tiszteletére. 4. évfolyam (1991/1-2)
TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: „In hoc signo..." (A kereszténység kezdetei Pannóniában)
TÓTH ISTVÁN „IN HOC SIGNO... (A kereszténység kezdetei Pannóniában) • Az ókeresztény emlékeket felmutató pannóniai városok közül Sopianae helyzete a legellentmondásosabb. Kétségtelenül innen ismerjük ui. a tartomány legteljesebben fennmaradt, egyben legnagyobb esztétikai értéket képviselő ókeresztény művészeti együttesét (FÜLEP-BACHMANN-PINTÉR 1988.), de a mai napig sem tudunk a város talán valószínűsíthető, de semmiképpen sem bizonyítható püspöki székhely voltáról (NAGY T. 1939. 217,; FÜLEP 1984. 279.). - Itt tárták föl Pannónia egyik legnagyobb kiterjedésű, rendkívül gazdag ókeresztény temetőjét (GOSZTONYI 1943., FÜLEP 1959., 1977.), ám mind a mai napig nem tudunk róla, hogy e temetőben az egyház valamely szentje, a pannóniai keresztényüldözések egy talán nem ismert mártírja nyugodott volna (FÜLEP 1977. 256.). - Tudjuk (helyesebben: sejtjük), hogy a mai Székesegyház körzetében feltárt festett falú sírkamrákban (GERKE 1954. 147 skk.) és a mausoleum-jellegű templomocskák (DYGGVE 1935. 62 skk., FÜLEP 1977. 246 skk.) kriptáiban gazdag, nyilvánvalóan magas rangú polgárok, a helyi keresztény közösség elöljárói nyugodtak (FÜLEP 1984. 279.), de nincs egyetlen pozitív adatunk sem arra vonatkozólag, hogy e közösség kikből, milyen származású, milyen társadalmi helyzetű emberekből tevődött össze. (Sopianae egyetlen, ma ismert nevű keresztény polgárát Iulianus-nak hívták [RIU 984.]. Ez a 4. század egyik legszélesebb körben elterjedt római személyneve volt, így viselőjéről, származásáról, társadalmi helyzetéről a téglába bekarcolt puszta név semmit sem árul el.) Sopianae az egyetlen olyan pannóniai város, amelynek keresztény emlékei esetében egzakt bizonyítékaink vannak a kultuszhelyeknek a népvándorlás korát átívelő és a magyar középkort megérő kontinuitására (FÜLEP-DUMA 1972. 64 skk.). Sopianaeról biztosan tudjuk, hogy az az „Öt templom" városaként (SIMONYI 1959. 165.) a Krisztus utáni 3. századtól kezdve megszakítás nélkül keresztény vallású közösségek otthona volt (ALFÖLDI 1938. 156 skk.), de ma nem tudjuk felsorolni a városnak nevet adó öt templomot, s azt sem tudjuk bizonyítani, vajon a püspöki székesegyház immár bazilika - valóban ókeresztény alapokon, az altemploma által kirajzolt ókori basilica alapfalain nyugszik-e? (Vö.: GOSZTONYI 1943. 140., FÜLEP 1984.295.) Ezek és az ezekhez hasonló kérdések még bizonyára hosszú ideig megválaszolatlanok maradnak. Sopianae római kori keresztény emlékeit pedig akkor tudjuk helyesen értékelni, ha tágabb történeti környezetükben vizsgáljuk őket.